2024. március 24., vasárnap

Látószög

 

Látószög

Írta: Királdi-Kovács István

.

Felülről minden szépnek látszik,

ki onnan lenéz, ajkán mosoly játszik.

Lentről, fanyar, bárgyú, az a mosoly,

mert te úgy érzed, itt minden pokol.

.

A palota magasából, ha lenéz a népre

csak öndicsérő szavak jutnak eszébe.

Büszkén tesz fejére glóriát, fényeset,

miközben gyűlöli a lent nyüzsgő népeket.

.

Bárgyú mosollyal mond dicséretet fejére,

nincs senki, aki a szájára ütne, vagy kezére.

Ha szónoklatát befejezte, tenyerét összeüti,

boldog, mert hamisat szólt, de te hittél neki.

.

Valaki látta, tapsoltál vöröslött a tenyered,

Holnap? Lakat a szádon, s nem lesz kenyered.

Valaki szólni, mer, és használ súlyos szavakat,

az ő dolga az, ha szól, akkor szóljon igazat.

.

2024. 03. 24.

Tiszakécske.

2024. március 22., péntek

Összefüggések

 

Összefüggések

Írta: Királdi-Kovács István

.

Látom a vékonyodó Holdat, a bezárt ablakot,

Keresem, nem találom a két fénylő csillagot,

Fejed mélyen lehajtva, hajad szemedbe jut,

Könnyed nem pereg, de arcodon kis patak fut

.

Félre simítom hajad, fürkészem a szemed,

Mélyről jön, fénytelen, hideg a tekinteted.

Fáj, a kérlelhetetlen, kegyetlen valóság,

A hamis, és hazug emberek, a csalókák.

.

Kik örömmel bántanak egy érzékeny lelket,

fogalmuk nincs arról, hogy fájhat, amit tettek.

Élvezik a kint, mit a bántott szemében látnak,

azt hiszik ettől jobb, nagyobb emberré váltak.

.

Pedig csak jelzik mily szegény, sivár a lelkük,

ha, volt is bennük valami jó, már régen eltűnt.

Gyáván, rejtőzködnek, álarc mögött élnek.

csapatban is legjobban önmaguktól félnek.

.

Nézem a szemed, tegnap olyan szép volt,

fénylett ragyogott, mint fenn a tiszta égbolt.

Most, mint a fogyó félhold szűkül, vékonyodik,

szomorúan szürke, mint az ég, ha alkonyodik.

.

Vigasztallak, gyöngéden ölellek magamhoz,

önmagukhoz mérd őket, ne magadhoz.

Az élet, vagy valaki más mostohán bánt velük,

valaki nem értük dolgozott, hanem ellenük.

.

Emelkedj magad fölé, onnan nézz rájuk,

szegény a lelkük, sem istenük, sem barátjuk.

Félre simítom a hajad, fürkészem a szemed,

hadd látom azt a holdat, milyen szép kerek.

.

2024. 03. 23.

Tiszakécske.

2024. március 21., csütörtök

Dalra bárdok

 

Dalra bárdok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fegyverbe, fegyverbe tollnokok,

hegyezzétek jól ki a tollatok,

mártsátok vitriolba annak hegyét,

de igazat szóljatok, soha se epét.

.

Nektek is szólok, dalra fel bárdok,

lantokon zengjen a húr, ne sajnáljátok,

szótok égig érjen és nagyot üssön,

ne vegyék meg lelketek, néhány ezüstön.

.

S ti, toronybéli harangok, zúgjatok,

szálljon minél messzebbre a hangotok,

küldjétek a széllel mind a négy égtájba,

fogy a nemzet, Máriának szép országa.

.

Ki teheti, el, messzire, külhonba menekül,

cigány sincs ki vígat, vagy kesergőt hegedül,

pedig egykoron sírva is tudtunk vigadni,

nem akarom e véráztatta földet itt hagyni.

.

Hát fegyverbe tollnokok, dalra bárdok,

nagy kihívás, komoly munka vár most rátok,

naggyá tenni e hazát, mint egykoron volt,

mit a tatár dúlt, később a török is rabolt.

.

Tereinket, időnket lopták egyre tőlünk,

nyitott sebekkel, bele soha nem törődünk.

Minket nagyokká nem a fegyverek tettek,

kik, akkor-e földön éltek barátokká lettek.

.

Avar, kazár, jász, kun, magyar, olvadt itt egybe,

hogy hazáját ezen a földön megteremtse,

éltek itt még ezerajkú,  másféle népek,

kisebb villongásokkal, de békében éltek.

.

Fegyverbe tollnokok, bárdok és harangok,

kard, lánctalp csörgését nyomja el hangotok,

arról zengjetek, amit adtunk a világnak,

ne kérjünk, adjunk tiszteletet a hazának.

.

Versre, dalra hát, őseink nyomába lépve,

sercegő tollal, lanttal, sebeket nem tépve,

Tisztelettel ápoljuk, áldjuk meg nevüket,

értünk, utódokért áldozták életüket.

.

 Határozott kiállás nem lesz gúnynak tárgya,

Tisztelettel néznek majd az ember fiára.

Aki kéri, de másoknak soha nem adja,

felelőtlen, sosem lesz az ország nagyja.

.

2024. 03. 22.

Tiszakécske.

Költészet a kezdetektől

 

Költészet a kezdetektől

Írta: Királdi-Kovács István

.

Érzelmek hullámain születő megannyi szóvirág,

nélkülük nem lenne mesés, és nem működne a világ.

míg nem volt papír, és értelmes szó az ember ajkán,

érzelmüket, tettüket rajzban mondták el a barlang falán.

.

Lettek szavak, írásjelek, és valami, amire írni lehet,

és kellettek tanok a nyelvnek, mi benne rendet tehet,

hogy egy csoportban a nyelv egységes, értelmes legyen,

lett irodalom, benne a költészet, mint csúcs a hegyen.

.

A költészet fölemel, magasztal, int, vagy lesúlyt,

békéltet, simogat, könnyeket csal, vagy feldúl.

Jöhet pokol bugyraiból, és csillagokig menetel,

téma, érzelem, stílus, hasonlat, szókincs dönti el.

.

A költészet, mint futórózsa a lugason ontja a szóvirágot,

mert ki ír, mind más szögből látja ugyan azt a világot.

A vers, ha útra indul nem céltalanul, üres pusztában jár,

a költészet, a mű, valahol, valahogy mindenkit eltalál.

.

2024. 03. 21.

Tiszakécske.

2024. március 14., csütörtök

Böjt

 

Böjt

Írta: Királdi-Kovács István

.

Önmegtartóztató, mértékletes cselekedet,

Erős korlátok közé szorított szükségletek.

Könnyebbé válik a test, emelkedik a lélek,

Ha ellenállsz étel, ital, bujaság élvezetének.

.

Csendesen imádkozva gyakorlunk bűnbánatot,

Megtisztult lélekkel kérünk, s adunk bocsánatot.

Istennek tetszik, ha megbocsájtunk a vétkezőnek,

S állhatatos támasza leszünk a kétkedőknek.

.

Nem tanítjuk senkinek fennhangon az erkölcsöt,

Bátran nyúlunk példamutatáshoz, mint eszközhöz,

Egyensúlyba kerül egymással test, szív, és lélek,

Az átszellemül embernek, így lesz szép az élet.

.

A böjt tanít, nevel, mélyen benne van a lényeg,

Hogy kezeld magad, körötted az emberiséget,

Ki Istenben hisz, annak az embernek nincs színe,

Van alázata, tisztelete, értéke és szíve.

.

2024. 03. 14.

Tiszakécske.

2024. március 13., szerda

A végtelen erő

 

A végtelen erő

Írta: Királdi-Kovács István

.

A meder alján ezernyi törmelék szikla,

töri a lendületet, de nem tartja vissza.

A hegyekben hóból, sok volt a hozam,

folyóként habzó taréjjal, zúgva, rohan.

.

Rohan, egy szirtről lezuhan a mélybe,

látom, a víz  nem törhetetlen mégsem.

Millió apró cseppé törik egy nagy kövön,

majd, mint az őszi köd cseppjei, visszajön.

.

A cseppekben színvarázslat, laminált fény,

ívbe hajlik egymáson a sárga, piros, és kék.

A levegőben magasra ível, parttól partig feszül,

képmása, mint tükörben ring a vízen belül.

.

Az ember nézi, elragadja egy különös mámor,

fülében zene cseng, amit nem hallhat máshol.

Mollban furulyál a szél, az erdő vele suhog,

a víz, jellegzetes esése adja hozzá a dobot.

.

Amint a millió csepp, halk csobbanással leér,

besimul a rész, újra összeáll lesz belőle egész.

És a végtelen erő tovább forgatja kerekét,

mert övé a hatalom, és a táguló messzeség.

.

2024. 03. 13.

Tiszakécske.

2024. március 10., vasárnap

Szemek, ha kérnek

 

Szemek, ha kérnek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mikor vágy lobban benne, oly édes a nő,

Tekintete csillogva csábít, ajka kérő,

Szép ívű nyakára, csók siklik, talán száz,

Férfiben forr a vér, csupa tűz, égeti a láz.

.

Mert lány, hát kacér, játszik, picit ellenáll,

De vérbő ajka megnyílik, csókot vár,

Finomat, lágyat, vér pezsdítőt legalább ezret,

Aprózva kóstolják egymást, mint az epret.

.

Végül kirobban a vulkán, ömlik a láva,

Már mindkettőnek zsibbadva ég a szája,

A vér egyre hevesebben száguld ereikben,

Míg aléltan nem hevernek mind a ketten.

.

2024. 03. 11.

Tiszakécske.