A
föld újra virágba borul
Írta: Királdi-Kovács István
.
Hol
magasodnak Kárpátok bércei,
Zúg
a szél, kövek között folyó szalad,
Huculok
élnek ott, ahol éltek őseik.
Folyó-parton
hucul lány dala száll,
Hozzá
a víz zúgva muzsikál.
.
Fodrai
messzire viszik a lány dalát,
Frissítve
lelkét, elűzve búját-baját,
Arcára
varázsolja legszebb mosolyát.
Minden
háború után visszatérnek a madarak,
A
föld újra virágba borul, -szól a dal.
.
Nem
beszélünk semmi fontosról, csak az életről.
Mert
ma rettegés az élet, repülő zúg, ágyú dörren,
Romba
dőlt házak fojtogató füstje, pora száll,
Bomba
szántja a véráztatta földet,
Romok
alatt bujkál a kegyetlen halál.
.
A
Kárpátok bércein zúg a szél, oldalán folyó szalad.
Amint
halvány hajnalcsíkok feszegetik az eget,
Félelmek
között úgy reménykednek az emberek,
Egy
nap minden véget ér, elhallgatnak a fegyverek,
Tenyérré
lesz az ököl, a Nap is szebben tündököl.
.
Ajtónk
legyen nyitva, történjen meg a találkozás.
Szó
nélkül szorosan ölelni, emelni poharat,
Nem
koccanni, jelezni, itt vagyunk egymásnak.
Fáradt
emberek hálával érintik a földet,
Szemük
az eget kutatja, imát mormol minden ajak.
.
Minden
háború után visszatérnek a madarak,
A
föld újra virágba borúl.
.
2026.
04. 04.
Tiszakécske.
