Végletek

 

Végletek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Elhagytam az erdőt, most fáj nagyon.

Mikor és hol hibáztam? -Nem tudom.

Látni akartam a végtelen pusztát,

a hullámzó búzatengert, kukoricatáblát,

a kanyargó Tisza szőkeségét, ahogy Petőfi írta.

.

Itt jártamkor frissen vágott fű illata, szállt éppen,

a szérűn szénából rakott asztagok sorakoztak szépen,

Kenyeret itt sem adtak ingyen, dolgozni kellett keményen,

kinn a szabadban emberek tették, amit kellett serényen,

nem bezárva füstöt okádó gyár, vagy bánya mélyben.

.

De az élet olyan, kell a kenyér, a szén, az eke,

kinek, kinek más a munkája, a hozzá rendelt eszköze,

a teremtő úgy intézte, hogy egymást mind kiegészítse,

így kell a paraszt, a bányász, a gépész, a kovács,

a fodrász, a pék,  a szabó,  az orvos, és mindenki más.

.

Már hagynám a pusztát, nincs hullámzó búzatenger,

felperzselt parlagon tikkadt szöcskenyáj sem legel,

jóltermő földeken idegen gyárak mérget lehelnek.

A mezőgazdasághoz volna tudása a magyar embernek,

évszázadok óta állatot nevelt, szántott, vetett.

.

Nem számított, ha olykor keserű volt is a kenyér,

ha talpalatnyi föld jutott is neki, megdolgozott mindenért.

Urak jöttek rendeletek hoztak elvettek tőlük mindent,

kiölték belőlük a föld szeretetét, a legnagyobb kincset.

Az ezeréves tudást, ami nekik volt elherdálták mindet.

.

Mennék vissza a hegyekbe, talán még lehetnék remete.

Nézném, hogy gyógyul a táj, tőről fakad, sarjad az erdő,

újra belakják vadak, madarak, ahogy benne minden éled,

láthatnék-e attól szebb képet, mint, hogy újra van élet,

ott, ahol az emberkeze volt a legádázabb pusztító fertő?

.

Ma hangzatos szépszavakkal harcol, óvna mindent,

levegőt, vizet, földet, flórát, és faunát, és önmagát a hitben,

de ezek csak szavak, míg a tettek egészen mást mutatnak…

Végletek, a két pont között semmi, a tudósok kutatnak,

ajánlatot tesznek, amit figyelembe alig-alig vesznek.

.

2023. 03. 13.

Tiszakécske.