Hegek

 

Hegek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hegek. Ó hegek, apró tűszúrások,

karcolások, pici vágások, a szívfalán,

soha nem gyógyuló mély sebek,

amitől a lélek fél és örökké remeg.

.

Nem látszik, mert sok van, mi takar,

de ott belül szúr, fáj, ég, s egyre mar.

Nem látod mit hagytál magad mögött,

hogy új, mély seb nyílt ki a többi között.

.

Már körülvesz, mintha védő háló lenne,

de, mint szederbokorban annyi a tüske benne.

Van, ami gyógyul, de a szöveten látszik,

kinyílt régi, vagy égő eleven a másik.

.

Néha elég egy szó, egy tűszúrásnyi jel,

mitől a szív, és a lélek úgy szakad fel,

ahogy elpattan a túlfeszített húr,

és a vége a feszítő kezébe szúr.

.

A felszín talán mutat még némi erőt,

de a lélek, mint kert, mi gazzal benőtt,

pillangó már hiába bolyong benne,

virágot nem talál ott szegény lepke.

.

2023. 03. 09.

Tiszakécske.