Nyelv és jellem

 

Nyelv és jellem

Írta: Királdi-Kovács István

.

Szép mikor az ember a nyelvét bírja,

és azt mindenkor, mindenhol szabályosan írja,

ha beszél, szépen érthetően fejezi ki magát,

és soha nem ejt kihívóan nagy hibát.

.

Bánt és szégyelled, hogy nehéz a fejed,

minden szabályt nem vesz be az eszed.

Nem volt nehéz a matematika,

nem úgy a nyelvtan, a retorika.

.

Rossz helyre teszed a vesszőt,

nem jól használod az igekötőt.

Jelzős szerkezet maga a dráma,

nem is tudod minek jártál iskolába.

.

Ha beszélsz, nem hallod

kisbetűt mondasz, vagy nagyot,

nem tűnik fel jelző, sem határozó,

de az írás az más, az bizony lehangoló.

.

Ha megszólnak, szégyelled, de nem bánod,

tisztelettel köszönöd, és meghálálod.

Ígéred, figyelmesebb leszel,

de legalábbis érte sokat teszel.

.

Azt tanította meg neked apád,

adott szavaidat állnod kell fiam,

tetteidért felelősség a jutalom,

most biztosan büszke lenne rád.

.

Az élet számon kér, feleltet,

nem érdekli a nyelvi szerkezet.

Az bukott diák nem lehet,

kinek apja, tanította a jellemet.

.

2024. 03. 04.

Tiszakécske.