Összefüggések

 

Összefüggések

Írta: Királdi-Kovács István

.

Látom a vékonyodó Holdat, a bezárt ablakot,

Keresem, nem találom a két fénylő csillagot,

Fejed mélyen lehajtva, hajad szemedbe jut,

Könnyed nem pereg, de arcodon kis patak fut

.

Félre simítom hajad, fürkészem a szemed,

Mélyről jön, fénytelen, hideg a tekinteted.

Fáj, a kérlelhetetlen, kegyetlen valóság,

A hamis, és hazug emberek, a csalókák.

.

Kik örömmel bántanak egy érzékeny lelket,

fogalmuk nincs arról, hogy fájhat, amit tettek.

Élvezik a kint, mit a bántott szemében látnak,

azt hiszik ettől jobb, nagyobb emberré váltak.

.

Pedig csak jelzik mily szegény, sivár a lelkük,

ha, volt is bennük valami jó, már régen eltűnt.

Gyáván, rejtőzködnek, álarc mögött élnek.

csapatban is legjobban önmaguktól félnek.

.

Nézem a szemed, tegnap olyan szép volt,

fénylett ragyogott, mint fenn a tiszta égbolt.

Most, mint a fogyó félhold szűkül, vékonyodik,

szomorúan szürke, mint az ég, ha alkonyodik.

.

Vigasztallak, gyöngéden ölellek magamhoz,

önmagukhoz mérd őket, ne magadhoz.

Az élet, vagy valaki más mostohán bánt velük,

valaki nem értük dolgozott, hanem ellenük.

.

Emelkedj magad fölé, onnan nézz rájuk,

szegény a lelkük, sem istenük, sem barátjuk.

Félre simítom a hajad, fürkészem a szemed,

hadd látom azt a holdat, milyen szép kerek.

.

2024. 03. 23.

Tiszakécske.