Szemek,
ha kérnek
Írta: Királdi-Kovács István
.
Mikor
vágy lobban benne, oly édes a nő,
Tekintete
csillogva csábít, ajka kérő,
Szép
ívű nyakára, csók siklik, talán száz,
Férfiben
forr a vér, csupa tűz, égeti a láz.
.
Mert
lány, hát kacér, játszik, picit ellenáll,
De
vérbő ajka megnyílik, csókot vár,
Finomat,
lágyat, vér pezsdítőt legalább ezret,
Aprózva
kóstolják egymást, mint az epret.
.
Végül
kirobban a vulkán, ömlik a láva,
Már
mindkettőnek zsibbadva ég a szája,
A
vér egyre hevesebben száguld ereikben,
Míg
aléltan nem hevernek mind a ketten.
.
2024.
03. 11.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése