Semmi

 

Semmi

Írta: Királdi-Kovács István

.

Halk suttogás, majd néma csend,

még nem értem mi zajlik bent,

Van-e, és ha van, akkor mi a titok,

mindentől messze, távol vagyok.

.

Nézek, előttem árnyak, fények,

nem látok semmit, nincsenek képek.

Nincs más, csak elmosódott foltok,

nincsenek elérhető, tájékozódási pontok.

.

Csak a legyőzhetetlen távolság,

hiába minden vakmerőség, bátorság,

Dühkitörés, szépszó, vagy kérés,

a távolság az, ami égető kérdés.

.

Nem beszélünk, ha véletlen mégis,

a rosszat keressük, hogy mi a fétis.

Nincs közös pont, közös akarat,

nem tudjuk ledönteni a falakat.

.

Pedig azok maguktól nem dőlnek,

ahhoz lennie kell egy elemi erőnek.

Vagy egymásra nézni, együtt menni,

most pont ott állunk, ahol nincs semmi.

.

2024. 05. 21.

Tiszakécske.

Vágyak

 

Vágyak

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lehunyt szem, elrévedő gondolat,

vajh’ mi vágy festi pirosra arcodat?

Tán nyitott ablakon beosonó szellő,

hajad,  vásznad lebben,  vállad jön elő.

.

Az érintés inged alá bújik, cirógat lágyan,

tested megremeg, felgyorsul szíved,

Szemérmesen pirulsz, lecsukod szemed,

szégyelled, benned mennyi vágy van.

.

Izzó, érzékien megnyíló vérbő ajak,

alig neszező sóhajban megrekedt szavak,

Melledben szív, fejedben a vér dübörög,

láncát tépné a vágy, magány a börtönöd.

.

Titok az, a nő titka, csak a hajnal vette észre,

és szemtelenül beszökött egy lágy érintésre,

Majd ott hagyott, kebledben lángoló tűzzel,

küzdj meg magad az érzelmi bűnnel.

.

Nem bűn, inkább jólesik egy kicsi csavar,

mikor a test érezni, vágyni, szeretni akar,

A zsigereken átfutó megfoghatatlan remegés,

a mámor, az a mindenek fölötti lebegés.

.

2024. 05. 14.

Tiszakécske.

.

Kép: Szitár Éva

Itthon vagyok

 

Itthon vagyok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lenn a mélyben-templomtoronyban kong az érc,

s itt fenn százszor veri vissza azt a bérc,

Visszhangja ormok között ütődik ide-oda,

a rengeteg erdő sűrűje sem nyeli el soha.

.

Ezüst szalag fut, nem tudni hová rohan,

sziklák peremén eltűnik, a mélybe zuhan,

ott párává zúzza magát, fölszáll az égre,

mint esőcsepp az erdőre visszahull egy része.

.

Az víz így forog dús lombok alatt és fölött,

épít és rombol  a kemény körülmények között,

Hiába kemény a szikla a víz egyre gyalulja,

letöri, görgeti kaviccsá, homokká morzsolja.

.

Számos helyen bolyongtam, nem hiába jártam,

sokat tanultam, hogy magam megtaláljam.

Magasan száll a lelkem, ott hol köröznek a sasok

megtaláltam a helyem, végre itthon vagyok.

.

2024. 05. 13.

Tiszakécske.

Május, az ifjú asszony

 

Május, az ifjú asszony

Írta: Királdi-Kovács István

.

Május, ifjú asszony várandós a lelkem,

mennyi kas, odú, kotorék és fészek áll telten,

még nem elég, gyümölcsfákon virág nyílik,

őket is porozni, termékenyíteni illik.

.

Millió méhecske halk zümmögése szól,

megannyi madár több szólamban dalol,

pityeg, csattog, harsan, vagy mélyen búg,

s vele a fák lombja szelíd andalítót zúg.

.

Ahogy orgona, alkonyi zsolozsmát kísér,

vele hangjuk szép, fiatal májust dicsér,

hálát ad a frissítő harmatér, mi szomját oltotta,

szélért, rovarért, mi bibéjét porozta.

.

Ó, Május, május csak velem lettél csalfa,

szívemet kergetted őrjítő, vad viharba,

szemet vetettél rám, bennem gyújtottál tüzet,

játszani vittél egy öreg, elhasznált szívet.

.

Mégis szeretlek, oly üde, oly gyönyörű vagy,

nézlek, kérlek, kicsit még álmodni hagyj,

Május, engedd, hogy gyönyörködjem benned,

mert a világon, a várandós asszony a legszebb.

.

2024. 05. 09.

Tiszakécske.

Kéretlen kép

 

Kéretlen kép

Írta: Királdi-Kovács István

.

Nem ismerlek, nem kértem tőled képet,

de te küldtél, nem az arcodról egy szépet,

Két ujjadból fordított V betűt formálva,

mutattad magad, combjaid titkát feltárva.

.

Gondoltad megmutatod, mi van a kezedbe,

de én azt láttam, mi van abba a buta fejedbe.

Sötétség van abban a legfeketébb fajta,

nem értem az egészet, de szánakozom rajta.

.

Megalázod magad, sárba rántod a női nemet,

„NŐ”, meg sem érdemled e magasztos nevet,

Árucikké silányítod a szentélyt, a testedet,

mi befogad, felnevel magában egy új életet.

.

Ha nem kényszerített senki, buta vagy, ez durva,

megsértődsz, ha valaki azt mondja rád, Qrva,

A bizonyítványt te önként tetted ki az ablakba.

Nézd meg jól a képet, vajon ráismersz magadra?

.

A teremtő nem véletlen rejtette védett helyre,

nem kirakatban, közszemlén van annak helye.

Szemérem, a nők titka, büszkesége, törvény is védi,

 bünteti, ha valaki mégis illetlenül, jogtalanul sérti.

.

2024. 05. 06.

Tiszakécske.

Valami eltakarja a fényt

 

Valami eltakarja a fényt

Írta: Királdi-Kovács István

.

Valami eltakarja a fényt,

Valami sötétebb, mint a csillagtalan éj,

Valami dörren, házak omlanak a földre,

Valaki halott gyermeket vesz ölbe.

.

Félve lehajtott fejek lidérces álma,

Mennyi suttogott ima a sötét éjszakába,

Ma már mégis megtagadják oly sokan,

Pedig a következő karnyújtásnyira van.

.

Forrong a világ, itt-ott lángokban áll,

Senkin nem könyörül, süvöltve jön a halál, 

Kit táborba hurcolnak, ki tudja, meddig él,

És ha még él, ki tudja, titkon mit remél.

.

Hazajut-e még, lesz-e egyáltalán hova,

Áll-e még a ház, az imádott otthona,

Lesz-e még szabad az ország, a nemzet,

Vajon a szél ott, most milyen zászlót lenget.

.

Mennyi könny, mennyi bánat, eltékozolt élet,

Nem tudja senki, mi volt a bűn, mi a vétek.

Állj! - senki nem fogja le a gyilkos kezet,

Jó üzlet ez, érkeznek tovább a fegyverek.

.

Régen volt, feledik a haláltábort, a gázkamrát,

Azt hiszik a Holokauszt csak egy úri huncutság,

Az embernek hiába beszél a történelem lapja,

Igaz történet, nem sci-fi, hát nem olvassa.

.

A természeti katasztrófa megrendíti a lelket,

Segíteni megy büszke rá, hogy életet menthet.

De ha háborúba ugyan ott ölni, pusztítani kell,

Zokszót nem ejt az elsők között, az élen menetel.

.

Valami eltakarja a fényt,

Valami sötétebb, mint a csillagtalan éj,

Valami dörren, házak omlanak a földre,

Valaki halott gyermeket vesz ölbe.

.

2024. 05. 04.

Tiszakécske.

Böffen a föld

 

Böffen a Föld

Írta: Királdi-Kovács István

.

Böffen a Föld, gőzt, gázt, füstöt, tüzet lövell,

Szikra pattan ég az erdő láng nyúlik magasra fel,

Új hegyek nőnek, ember gyártotta sok szemét,

Vastag, kormos nehéz, gumi, és műanyag ég.

.

Szén dioxid száll a magas térbe, lyukad az ózon,

Örömmel védekeznék, de vajon milyen módon?

Kiégnek mezők, lábon száradnak ültetett fák,

Óvnák a földet, vizet, levegőt, de mi vagyunk a rák.

.

Óriáshajó úszik hasában borzalmas a teher,

Több ezer hordó, tele halálos méreggel.

Lúg, sav, nehézfém, ki tudja milyen vegyszer,

Pusztul az élővíz, haldoklik folyó és tenger.

.

Hol sosem volt oda most sivatag pora száll,

Titkos bányák mélyéről fertőz az atomsugár,

Esszük, isszuk, mindazt mi szennyezett,

Mégis, hogy éljünk egészségesen, emberek?

.

S ki szót emel, tüntet, bátor és tenni mer,

Az bűnös, annak törvény előtt felelni kell,

Mert nagyúr a pénz, a gazdagé a hatalom,

Ellenem fordítja a törvényt, a saját haragom.

.

Papírzacskót vennék, de nincs, csak műanyag,

Ruhát keresek, lenből, gyapotból, nincs csak műanyag,

Intelligenciát keresek, az is mesterséges, műanyag,

Már minden mű, én valódi vagyok, de közöttük salak.

.

2024. 05. 03.

Tiszakécske.