Reggel van

Reggel van

Írta: Kovács L István

Elpattanó buborék álom,

hánykolódó test, gyűrt lepedő,

izzadt, fáradt ébredés,

valahol óra ketyeg,

agyban visszhangozva dübörög,

mint egy gőzkalapács.

Reggel volna?

Tegnapi hideg, fekete lötty,

kicsit felráz egy keserű korty,

fura arc bámul a tükörből,

kezében penge villan,

széles barázdát húz a habban,

már javul a kép.

Reggel van?

Gyors hideg zuhany,

kissé helyre ráz

fülnek megszokott zene,

friss kávé szortyog, illata száll,

forró, helyre billen a vérnyomás,

végre teljes ébredés.

Reggel van!

2018. október 8.

Tiszakécske

Arcod elárul

Arcod elárul

Írta: Kovács L István

Lezárod szemed,

befelé folynak a könnyek,

de arcod árulkodik,

most megszakad szíved.

Nincs panasz, nincs zokogás,

csak hullámzó kebledből,

egy nagy sóhaj szakad,

de a fájdalom nem szűnik.

Átléped árnyékod,

viszed tovább a terhet,

mosolyod álarc,

gyászol a lelked.

Lezárod szemed,

befelé folynak a könnyek,

de arcod elárul,

nem gyógyul a lelked.

2018. október 6.

Tiszakécske

Kék sárkány

Kék sárkány

Írta: Kovács L István

Fehér habot tajtékzik a tenger,

lélekvesztőkben néhány ember,

inas karjuk, mint íjhúr feszül,

kérges markaikból szigony repül.

A kék sárkánynak tátva szája,

nagyot üvölt fájdalmába,

fenyegetőn öltve nyelve,

egy csónakot tán el is nyelne.

Erős farkával jobbra, balra pancsol,

borul a csónak, sok ember vízben landol.

Egy-két dárda épp hogy talál,

nyaka kicsit vérzik, de ez még nem a halál.

Tovaúszik fáradtan, hol nincs ember,

elrejti az alkony a lassan nyugvó tenger.

Elsiklik, ahol csöndes festői a tájék,

hol a szívben mese ő, és játék.

2018. október 5.

Tiszakécske

Elvonási tünet

Elvonási tünet

Írta: Kovács L István

Már nem hiányzol, csak él még a kísértés,

emlékszik, az összes mozdulatot tudja a kéz,

még vibrálnak az idegek, az agyban ott az éhség,

az elvonási tünet kezelése a legnagyobb nehézség.

Mindegy, alkohol, dohány, drog vagy politika,

mindennek a beidegződés, a rítus az oka,

ne mérgezd magad, állj ellen , van vértezet,

alkoss valamit, foglald le elméd, s kezed.

Állj ellent a szörnyű, fájó késztetésnek,

míg kifogy, rabbá vált testedből az összes méreg,

Veled érzek, tudom nehéz, nézz szét jól,

sokan visszajöttek már abból a pokolból.

És látod, emberek maradtak, s tán néha még jobbak,

mint előtte, mi előtt az ördöggel paroláztak,

Mert az ördög az előszoba őre, Ő vesz rá a szenvedélyre,

aztán jön a pokol legmélye, a sátán igazi erélye.

Kemény harcos, láthatatlan, falhoz vág, megtipor,

és nincs segítség, neked kell kiűzni magadból,

hiába állnak melletted sokan, akik bátrak,

csak te tudod megvívni a szörnyű csatákat.

Ha elfogadod azután lesz segítség,

ha fölszárad rólad a harci veríték.

Vége, már nem hiányzik, nincs kísértés,

de a mozdulatokat lassan felejti a kéz.

2018. október 1.

Tiszakécske.

Október

Október

Írta: Kovács L István

Megjött, bár csak a Szeptember várta,

mi, még maradtunk volna a nyárban.

Éjjel az ablakból lestem,

hogy találkoznak ők ketten.

Üdvözölik egymást, pár testvéri ölelés,

váltottak néhány szót,

majd Szeptember mondta : Menj, el ne késs.

Integetésül még lerázott pár levelet,

s az ifjú Október utána lódított egy kis szelet,

benne üzenet, vegyél subát, hozom a telet.

Reggelre bodor felhőkkel telt meg az ég,

de a hó nem jött vele, nem hullik még.

S az első októberi reggel,

gyenge szellő játszik hulló levelekkel.

S ki kora reggel munkába siet,

annak hajába túr, arcába nevet.

Ma még játszik, ma még gyerek…

2018. október 1.

Tiszakécske