Fogjuk
meg a napot
Írta: Királdi-Kovács István
.
Ki
napot akar fogni, kakasszóra ébred,
szeme
távolba, hol reped az éj, oda téved,
Éppen
a szemhéjját nyitotta a Nap,
.
Vöröslő
pilláiból küldött némi aranyló sugarat,
nagyokat
pislantva lassan kúszott az égre,
látni
akarja, hogy lesz lelkierővé a fénye.
.
Mennyi
minden más, mégis ugyan az,
talán
kicsit bodorabb, csipkésebb a felhő,
másként
trilláz a madár, más irányból fúj a szellő.
.
Néha
úgy tűnik minden ugyanolyan,
mintha
nem változna semmi,
mégis
jobban kapaszkodnak a gyökerek.
.
Élni
akarunk, hinni, bízni, szeretni, kötődni valamihez,
emberhez,
családhoz, földhöz, vízhez, állathoz,
s
ha zokszó hagyná el ajkunk, találunk hozzá címzettet.
.
Hiszünk
a szépben, a küzdelem erejében,
nem
látjuk, de érezzük, van értelme mindennek,
a
nap végén fohászkodunk és hálát adunk Istennek.
.
Csendes
reggeli pillanatban föl kell nézni az égre,
figyelni,
tudni, lélegzetünk is a reggeli zajok része,
Fogjuk
meg a napot, hogy jó legyen, tegyünk érte.
.
2026.
06. 02.
Tiszakécske.
