Uraim, bocsánat

Uraim, bocsánat

Írta: Kovács L István

Bocsánatot kell kérnem,

mert sáros lábbal léptem

át, klubotok küszöbét.

Hogy gondolatimban nincs szellem,

csak akadozik a nyelvem,

és a betűim is kuszák.

Hogy még nem gyújtottam tüzet,

mi forradalomhoz vezet,

és nem mentem még elől.

Pedig meg mondta Váci Mihály:

„az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek,

elől indulni el!”

Baranyi Feri bácsi,

nem a félelem tart vissza,

emlékszem ma is, volt idő, hogy

 „Botond-erővel vertük a kaput,

értelme nem volt előttünk retesznek”

Fiatalon követeltük a helyünket,

nem akartuk lehajtani a fejünket…

…íme, ujjrend épül fejünk felett,

kard a láncnál hiába fényesebb,

kardunk már nincs, csak toll pörög.

A távolból, mint ha azt hallanám,

hogy újra nyílnak a börtönök.

Bocsánatot kell kérnem,

az intelmet már értem,

bár lehet, hogy egy kicsit késtem.

2017. november 18.

Tiszakécske

(Az idézetek: Váci Mihály: Még nem elég,

Baranyi Ferenc: Útravaló, versekből való)