Idegen
Írta: Királdi-Kovács István
Néz,
szemében gyanakvás, félelem,
vajon
kihez jött, mit akar az idegen?
Óh,
nem is idegen, csak furcsán néz,
mintha
ránézve én lennék a vész.
Sokan
nézik egymást, oda a bizalom,
sötétfelhő
fut át fáradt, fásult arcokon,
függönyként
rejt érzelmet, mimikát,
oly
távoli már az egykori jóbarát.
Nem
sörözünk közösen a munka végén,
meccsre
sem járunk, szobába hozzák a tévén.
Lassan
magunktól is elidegenedünk,
amit
elénk tesznek, mindent tudomásul veszünk.
Ahol
bujkál is valami kis elfogadás,
a
kérdés, ő még az, vagy, már valaki más?
Istentől
is távolodunk egyre messzebb,
ezért,
sok kufár lesi eladó-e a lelked.
Tükörbe
néz, szemében gyanakvás, félelem,
vajon
ki az ott, s mit néz rajtam, azaz idegen?
….
2022.
08. 06.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése