Ez a hazám...

 

Ez a hazám…

Írta: Királdi-Kovács István

 

… ide születtem, erre a földre,

mit a Kárpátok hegyei ölelnek körbe,

itt ringatta bölcső elődeimet,

itt szívtam magamba, a haza szeretetet.

 

Magas hegyek fenyők, tölgyek vigyázzák az álmot,

mit valamikor Árpád vezér látott,

ajándék ez, mit Isten nekünk adott,

Dunával, s Tiszával kötött rá ezüst szalagot.

 

Végtelen puszták reszkető délibábja,

hol gulya legel, s dübörög a ménesek patája,

magasba nyúló gémeskutak, ostorán veder,

nagyot bólint, mélyre nyúl, amikor vizet mer.

 

Apró falvak sárból épült kicsiny házai,

munkában elfáradt, dolgos, ölelő kezek százai,

ahol nem szorul ököl, nincs a szívben bú, sem harag,

hol érték a becsület, s az adott szó, adott szó marad.

 

Itt a tenger nem más, hullámzó búzatábla,

a holnap kenyerét ringatja magába,

néhol vörösen izzó pipacs a dísze,

máshol kontraszt a búzavirág égszínű kéke.

 

Számtalan szépség, érzés mit felírni sok lenne,

át kell élni, megfürdeni, lubickolni benne.

Ide küldött Isten, ide születtem, erre a földre,

ez a hazám, itt nyugszom majd egyszer ebbe a földbe.

 

2022. 09. 16.

Tiszakécske.