Vihar a Hargitán

 

Vihar a Hargitán

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fekete fellegeket hajszolva szél üvölt a Hargitán,

szálfenyő és ős, öregtölgy hajlik meg a derekán.

De, bírják még erővel az őrült szél harci rohamát,

pedig jól megtépi a tűleveleket és a lombkoronát.

.

Pár gyengébb ág feladja, tovasodorja a rohanó erő,

ezer ágú villám tépi darabokra az eget, elered az eső.

Fenn, magasan, alig túl az égig érő fenyők hegyén,

kavarog a feketeség, mint zubogóvíz főzés idején.

.

Duzzadó erek futnak a hegyről, patakokká válva,

s nem fékezi semmi, nem állhat senki az útjába.

Alámosott gyökerek, elgörgetett kövek, mélyülő meder,

alant, hol csitul az iram egyre nő az iszaptenger.

.

Szél a felhőket, mint puli a birkákat gyűjti egybe,

zsörtölődik, oda-oda dörren, bele üvölt a hegybe. 

Mintha mérgében az egész hegyet le akarná nyelni,

pedig itt szelíden, méltósággal is át lehetne kelni.

.

2023. 06. 20.

Tiszakécske.