Véges végtelen

 

Véges végtelen

Írta: Királdi-Kovács István

.

Végtelen a tér, végtelen az idő,

mögöttem út, előttem út, őrjítő.

Véges, szabott az idő, szűkös, véges a tér,

az ember e kettős kalitkában él,

.

Mögötte a múlt, folyton cipeli,

előtte a jövő, azt még nem ismeri.

Miért véges, ha egyszer végtelen,

minden vég ott lenne a kezdeten?

.

A Nap, a Föld, az idő, körbe-körbe jár,

bumm volt a kezdet, mi lesz ha vége már?

Ha a bumm, szétszór, az idő majd összerak,

újra épít bolygót, galakszisokat.

.

A végtelen csúcsán porrá lesz végül,

a por újra indul, belőle végtelen épül.

Lassan telnek, rakódnak egymásra évmilliárdok,

a véges végtelent meg éneklik a majdani bárdok.

.

2025. 04. 11.

Tiszakécske.

Csendes társak

 

Csendes társak

Írta: Királdi-Kovács István

.

Nap cserzette arca meg sem rezzen,

tekintete nyílt, miért is szégyenkezzen?

Csendben ül, lelkében méla nyugalom,

kék szemében béke fénylik és bizalom.

.

Hosszú életet élt, többet, is mint várta,

még sincs egyebe, csak árva magánya.

Gondolataiban már nincsenek távlatok,

de bízik benne, még megéri a holnapot.

.

Ölében, doromboló kölyökmacskát simogat,

hozzá intéz bókoló, kedves szavakat.

Becézgeti szerető mosollyal szelíden,

a kis állat mélyebre fészkelődik az öliben.

.

Csendes társak, nem is kell közéjük lárma,

értik egymás így is, látszólagos némaságba.

Beszédes a simítás puhasága, a kéz melege,

a dorombolás adta hála, a biztonság érzete.

.

2025. 04. 09.

Tiszakécske.

Minden szó

 

Minden szó

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mit is mondhatnék, hisz elcsépelt minden szó,

azt mondják közhelyes, de nincs jobb, hát ez is jó.

Ha azt mondom, boldog ünnepet kívánok neked,

köszönöd, de,  ahogy mondtam, fel sem veszed.

Most is magadra, nem a hangsúlyra figyelsz,

csak, egy mosolyszerű fintor, amivel  felelsz.

.

Ilyenkor azokra gondolok, akik várnák e közhelyet,

nem mondja senki, már nincs neki, akit szeretett.

És arra, aki utcán bolyongva, keres egy zugot,

aki jó szót már régóta senkitől  nem kapott.

Nem emlékszik mikor vett szájába friss kenyeret,

és egy sovány kóbor ebtől várja a meleget.

.

Bánatosan, keserű szájízzel ül az árokparton,

lakása  jobb híján egy nagydoboz, valami karton.

Egyszer talán majd megjön, lehet, hogy úton van már,

vagy már éppen itt az ajtó előtt topog, akire vár.

Csak beszorult, nem akar nyílni az a lélek ajtó,

Mit is mondhatnék még, elcsépelt itt már minden szó.

.

2025. 04. 08.

Tiszakécske.

Szelíd szóval

 

Szelíd szóval

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lent háborúk ontják a vért,

míg testvére öli a testvért,

addig fenn dőzsölnek az urak,

egymásra köszöntik poharukat.

.

Fegyvert adnak emberek kezébe,

lőj, folyjon az ellenség vére.

De ki az ellenség, és kinek,

mert ő nem akar ártani senkinek.

.

Neki nem kell senkinek a földje, háza,

Ő csendet, békét akar az otthonába.

Hajtják őket a frontra, szegény ember,

szegény embernek a vérét ontja.

.

A sakktáblán ő feláldozható gyalog,

neki mennie kell, így döntöttek a nagyok.

A fegyvereket le kéne már tenni,

ideje lenne végre hazamenni.

.

Álljatok már le a végtelen öldökléssel,

béküljetek meg végre a másik néppel.

Hódítani akarsz? –ne fegyverrel tedd,

iga nélkül, szelíd szóval, sokkal könnyebb.

.

2025. 04. 07.

Tiszakécske.