Csendes társak
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Nap cserzette arca meg
sem rezzen,
tekintete nyílt, miért is
szégyenkezzen?
Csendben ül, lelkében
méla nyugalom,
kék szemében béke fénylik
és bizalom.
.
Hosszú életet élt,
többet, is mint várta,
még sincs egyebe, csak
árva magánya.
Gondolataiban már
nincsenek távlatok,
de bízik benne, még
megéri a holnapot.
.
Ölében, doromboló
kölyökmacskát simogat,
hozzá intéz bókoló,
kedves szavakat.
Becézgeti szerető
mosollyal szelíden,
a kis állat mélyebre fészkelődik
az öliben.
.
Csendes társak, nem is
kell közéjük lárma,
értik egymás így is,
látszólagos némaságba.
Beszédes a simítás
puhasága, a kéz melege,
a dorombolás adta hála, a
biztonság érzete.
.
2025. 04. 09.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése