Megtérés

 

Megtérés

Írta: Királdi-Kovács István

.

Eltévelyedett, kemény szívben nem nyílik ajtó,

van bűn, mi soha meg nem bocsájtható.

De az idő hozhat őszinte bűnbánatot, vezeklést,

jöhet egy pillanat mi a szív falán nyit egy apró rést.

.

Nem érted mitől, de megmozdul a lelkiismeret,

fölkavart önmagadban az embert felismered.

Egy könnycsepp, betondzsungelben nőtt apró virág,

vagy Isten megbocsájtó, atyai figyelme vetődött le rád.

.

Érzed valami megtorpant, elindult valami más,

ezt kerested mindig, de nem volt útmutatás.

Kíváncsi lettél, mitől enyhült a nyomás, lazult a prés,

hogy enged át ennyi fényt egy aprócska rés.

.

Elindultál felé, mintha kérnék, kinyújtod kezed,

nem láttad, érezted, bátran, biztonsággal vezet.

Érzed a megbocsátást, befogadták a tékozló fiút,

nem csak hiszed, tudod, mindenből van ki út.

.

Eltévelyedett kemény szívedben melegség árad,

lelkeden nyílt apró rést, már ajtónyira tártad.

Befogadtad végre, ki sosem tagadott meg téged,

mert ő tudja, néha az ember rossz irányba téved.

.

2025. 06. 10.

Tiszakécske.