Belső csönd

 

Belső csönd

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mint a bizonyos hajós, ki átvisz a túlsó partra,

olyan a csönd, mikor belehasít a külső zajba.

Elvisz, valahová messze, beleolvad a zsigerekbe,

s a szomjazott nyugalom éltetőn árad szét a testbe.

.

Ahogy a nyugodt víz hullámai, úgy ring a lélek,

kinn hiába dühöng ádáz csatazaj, még sem félek.

Bátorságom a törhetetlen csönd adta nyugalom,

a „megfoghatatlan” kegyelmét érzem magamon.

.

Olyan, mintha valami őrizne, vigyáz rám, figyel,

körülvesz, simogat, gyöngéden magához ölel.

Ahogy zord tél után, tavaszodik nyílnak a virágok,

a békesség csöndjében másként látom a világot.

.

2025. 10. 04.

Tiszakécske