Világjáró

 

Világjáró

Írta: Királdi-Kovács István

.

Világok vándora, nyughatatlan ember,

hol a hegyek csábítják, hol a tenger.

Elméjében, vágyai között folyton kutat,

nyugta nincs, örökön-örökké keresi az utat.

.

Felhők között repülne a madarakkal,

a tengerben versenyt úszna a halakkal.

Toronyszobából nézné, mi terül el alant,

virágillatos réten szólna kezében a lant.

.

Barangolna hegyen, völgyön, patakparton,

aprófalvak ódon utcáin, megpihenve minden sarkon.

Sivatag homokjában is megízlelné a Napot,

ahogy haragosan tajtékzó tengerben a habot.

.

Kipróbálna mindent, amit Isten ege alatt lehet,

mert a szoba az fogság, nem ad kellő életteret.

Fújja a szél, simogassa, cibálja a haját,

vessen hullámot a tenger, a fű, akkor érzi jól magát.

.

2025. 10. 02.

Tiszakécske.

Kép: Hainrichffy Kata