Tengerkék ég
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Végtelenül mély, és kék a
tenger,
lám hozzá milyen kicsi az
ember.
Mégis fürkészi az eget,
mi van írva a csillagokba,
nem tudja, benne van a
legszebb csoda.
.
De Ő, ember, ki mindig
mást szeretne,
egyszer megfürödni a
csillagközi tengerekben.
Már nem érdekli, (tán
csak felületesen),
mit rejt a vizek mélye,
mi van a Föld belsejében.
.
El, messze el, ettől a
világtól, csak ez a vágya,
minél messzebb, minél
nagyobb távolságra.
Szűk már ez a rohanó
világ, értelmetlen,
vesztébe miért is rohan,
olyan érthetetlen.
.
De hiába megy bárhova,
mert ember,
cipeli magával mind azt,
amit nem kell,
lelkében viszi, azt mitől
menekülne,
minden be van kódolva a
zsigerekbe.
.
A földi, az égi tenger is
kék,
mehet bárhová, önmaga
elől nincs menedék.
.
2023. 04. 09.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése