Felállsz
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Falak, magas falak,
áthághatalanok,
nyomnak lejjebb, és
lejjebb,
nincs menekvés.
.
Falak, sötét falak,
rés rajtuk sehol,
dohos, nyálkás kövek,
átkozott, bezárt világ.
.
Fel nem tett kérdések,
válasz nélkül,
hang nélkül kongó,
visszhangok a faltól.
.
Néha suttogva,
máskor üvöltve,
mellkast feszítő,
észbontó,
miértek, kiértek.
.
Végül csendes könnyek,
megállíthatatlan folyam.
Hideg, érdes a padló,
feltérdelsz,
egy apró rés dereng.
.
Távolból elér egy hang,
valahol harang kondul,
érzed, érted is szól,
a kép lassan tisztul,
felállsz.
.
2023. 04. 24.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése