Írta:
Királdi-Kovács István
Magyarország
.
Téma:
Mit ér az élet szerelem nélkül
.
.Az
ember úgy születik, hogy kódolva van a génjeiben valami féle szeretet hajlam.
Amely első sorban ember társai, de természetesen más, élő és élettelen
környezetre is kiterjedhet, sőt ki is terjed, hiszen szeretjük az állatokat, a
természetet, az irodalmat, és a képző, alkotó művészteket.
.
De
a szerelem az teljesen más! A szerelem, valaki, vagy valami iránt, az egy
villámcsapásként is jöhet, de hosszabb távon is kialakulhat. Ami villámként éri
az embert azon nincs mit magyarázni, lehet isteni beavatkozás mely az egymásnak
rendelt embereket egymásfelé vezeti. A másik dolog, a megismerésből adódik,
lassan alakul ki, egy hosszabb, pl: munkahelyi, barátikörrel való találkozások
alkalmával érlelődik, érlelődhet egy mély kapcsolattá, életre szóló szerelemmé.
.
A
szerelem az egy olyan magasztos, fennkölt érzés, melyet már rengeteg költő, író
ember megpróbált meghatározni, de az szinte lehetetlen. Egyszerűen nem lehet
leírni. Sokan ma is írunk róla, de ha belemélyedünk az elemzésekbe, rájövünk,
hogy közhelyesen tudjuk csak kifejezni az érzelmeinket.
.
Írunk
a Holdról, csillagokról, illatokról, virágokról a versekben, elcsépelt
szavakkal. Említünk csókot, ölelést, mert ez a mindennapunk. Esti séta,
csillagnézés, mezei virágok között, hosszúra nyúlt csókok, ölelések.
.
Talán
egy igazán érvényes kifejezés van rá, ha már beszélni kell róla, akkor a veled,
holtomiglan, holtodiglan.
.
Mit
ér az élet szerelem nélkül? Mit ér az étel, só, bors nélkül. hiszen a szerelem
az élet sava-borsa, mely nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
.
2023.
05. 23.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése