Vetkőznek
a fák
Írta: Királdi-Kovács István
.
Vetkőznek
a fák, hull a sok levél,
egy
szép évszak elfáradt, pihenni tér,
velük
múlnak el álmok és vágyak,
lassan
vége lesz ennek a nyárnak.
.
Az
égen bodorfelhők gyülekeznek,
az
ablakon koppannak az esőcseppek,
halkan,
hiszen nem zavarni jöttek,
langyos
lágyságuk is hírnöke az Ősznek.
.
Gólyák,
fecskék régen tovaszálltak,
a
parki padok üresek, pihenőre várnak,
de
csak nedves levelek hullanak rájuk.
Nincs
szívük, így nem fáj a magányuk.
.
Az
erdei tisztáson másmilyen az élet,
most
alapozzák meg a jövő nemzedéket,
míg
más nyugovóra tér, náluk forr a vér,
kemény,
de boldog idő vár ünőre, bikára.
.
Azután
csend lesz, már levél sem neszez,
kopasz
ágakat kerülgetve csak a szél evez,
Mély
csend, andalító nyugalom és béke,
amire
mindig vágyunk, ez is az Ősz szépsége.
.
2023.
09. 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése