A papír fölött
Írta: Királdi-Kovács István
.
Mint
vándor az úton, kószálok a betűk között,
szavakat
keresek, valahogy ma, mind megszökött.
Csak
foszlányok, félszavak villannak fel előttem,
Ma
valahogy minden olyan bágyadt, erőtlen.
.
Mit
az elme írni vágyott, arra szót most nem talált,
forgatta
a betűket, ütött le újat, de hiába kalapált.
Egy
szó nem sok, össze annyi sem állt, nem az ő napja,
kár,
mert szíve már a betűk, a szavak rabja.
.
Most
tétován ül egy tiszta, fehér lap fölött,
este
van, lámpa alatt zümmög egy bogár, köröz.
Nem
tudja, mit akar, csak izgatja a lámpa fénye,
mint
az embert, a meg nem született költeménye.
.
2024.
06. 27.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése