Egy csendes sóhaj
Írta:
Királdi-Kovács István
.
A halál nem fáj, az élet
fáj,
szövetek, idegek, ha
betegség rág.
A test küzd, ha égeti gyilkos
láz,
vagy lelket követelő
hideg ráz.
.
Ha görcs köt gúzsba
minden erőt,
szorul a mell, elfogy a
levegő,
Fejed szétfeszíti a
nyomás,
ordítanál, de hangod
suttogás.
.
Hol Istent, hol anyádat
kéred,
segítsen, váltsa meg
szenvedésed.
Fogná meg a kezed még
egyszer,
a hosszú útra ne így
engedjen el.
.
Egy pillanat, arcod
fesztelen,
mintha béke lenne a lelkedben,
Szemed még egy utolsót csillan,
az élet egy csendes sóhajjal,
elillan.
.
2024. 07. 30.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése