Néma lázadás

 

Néma lázadás

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sok minden nem voltam, nem vagyok,

talán fura, méla bohóc még lehetek.

Arcom, szemem régóta nem ragyog,

sokszor könnyezve, kényszerből nevetek.

.

Pedig a bohócnak nevettetni kéne,

erre utal széles, festett piros szája.

Mégis szomorúság ül fénytelen szemébe,

a gömb sem rejti el, mit feltett az orrára.

.

Ha nincs kedve színpadra menni, csak ül,

ő a hős, aki némán lázadni mer, pedig fél.

Menjen, ne menjen, néha kinéz a függöny mögűl,

ám dörren a porondmester:  Menj! -nevettessél.

.

És a bohóc megy, nagyokat lép a zenére,

integetve nevet, pedig belül zokog a lelke.

A közönség tapsol, neki könny szökik szemébe,

de kit érdekel, hogy szíve búval, bánattal telve.

.

A bohóc tükör, benne az élet fonákját látod,

míg te felszabadultan, hahotázva nevetsz,

Mert jól érezted magad nyugodt lesz az álmod,

Ő sír, mert tudja, holnapra mindent elfeledsz.

.

Holnap ti lesztek bohócok, jelmez nélkül, sírva,

tapsolni nem fog senki, a porond mester dörög,

Tükörbe nem nézitek, mi van arcotokra írva,

pedig belül gyűlik a harag, ma még némán hörög…

.

2024. 09. 18.

Tiszakécske