Mikor bánt a világ

 

Mikor bánt a világ

Írta: Királdi-Kovács István

 

Elvonulva, kicsit magammal akarok lenni,

életem színes mozaikdarabkáit összeszedni,

megismerni, átlátni a bennem rejtőző világot,

kitépni lelkemből, minden apró tüskét, szilánkot.

 

Kicsit visszanézni a múltba, hogy lássam a jelent,

csillagokat kérdezni, hogy a jövő vajon mit jelent,

csak úgy elmondani néhány imát magamban,

átgondolni mit rejtettek el az ősök e szavakban.

 

A változó világ sokszínű, nem fekete és fehér,

vajon miért szorul ökölbe imára összetett tenyér,

hisz oly szép, és oly sok az, ami elfér benne,

miért teríti be mégis a gyarlóság szennye?

 

Ősz van, képzeletem a rozsduló erdő útjait rója,

olyan ez, mint hánykódó hajónak a jelző Bólya.

Mikor bánt a világ, oda viszem testem, lelkem,

s ő tisztán, megnyugtatva  adja vissza, nekem.

 

Kigyomláltunk minden tüskét és szilánkot,

szeretem, újra magamhoz ölelem a világot,

most nem látszik más csak virág és fény,

hull a levél, szárad a fű, de alatta sarjad a remény.

 

2024. 10. 14.

Tiszakécske.

Lány a hegyi legelőn

 

Lány a hegyi legelőn

Írta: Királdi-Kovács István

.

Szikla kövön ül a lány, nézi a tájat,

a lent pihenő, kecske és birkanyájat.

Nem zenél kolompja, csengője,

most van a jószág déli pihenője.

.

Kutyája is elnyúlt, hosszan lóg a nyelve,

de vigyázza a rendet fürkésző tekintete.

Most a gazdára sem figyel, minek is tenné,

ha parancsa lenne, halk füttye jelezné.

.

Arcán pír, huncut mosoly a szemében,

ki tudja merre, mi, vagy ki jár az eszében.

Csillogó szemmel felnéz az égre,

messze az otthon, itt az idő indulni kéne.

.

Ahogy feláll, kutyája fürgén mozdul,

vakkant kettőt s a nyáj haza útnak indul.

Legelészve ballagnak meg-megállva,

alkonyatra haza is érnek, a karámba.

.

Vájúból hosszúkortyokban nyelik a vizet,

majd megfejik őket serény, dolgos kezek.

A lánynak sincs még nyugodalma,

hordja a habos nedűt egy hatalmas kondérba.

.

Hogy sajt legyen, belőle még beoltja a tejet,

csak utána térnyugovóra, hajt álomra fejet.

Álmában mosolyog, szeme rebben,

ki tudja miről álmodhat a sötét csendben.

.

2024. 09. 26.

Tiszakécske.