Jüry
Írta: Királdi-Kovács István
.
A
szerkesztőség egy aprócska félreeső szobájában:
A
főszerkesztő és valamikori mentora.
-Gyuri bácsi kérlek, mit kérlek, könyörgöm…
-Elég! Százszor is elég! Nem, és nem vagyok
rá hajlandó.
-Na, de miért? Olyan nagy kérés ez? Nagy kérés,
hogy vegyél figyelembe másokat is?
-Miért?
Azt kérdezed miért? Miért mindig engem akartok megváltoztatni? Miért mindig én
alkalmazkodjam hozzátok? Ne szóljak bele, vagy éppen miért nem szólok bele, ne
írjak ide, ne írjak oda, ha írok miért így írok, ha nem írok, miért nem írok.
Ha szólok, inkább hallgassak, ha hallgatok, miért nem szólok már valamit. Hát
nem! Most nem fogok változni, változtatni. Változzatok ti. Legalább egyszer próbálnátok
meg elfogadni olyannak, amilyen vagyok.
-Kezdesz megbolondulni.
-Látod ez igaz, de kitől is bolondulok meg?
Kik zargatnak állandóan? Hogy igazodjak el rajtatok, ha egyszer semmi nem
tetszik nektek, amit és ahogyan csinálok? Így legalább elkönyvelitek, hogy
defektet kaptam, és nyugtom lesz tőletek.
-Őrült vagy! Már teljesen elment az eszed.
Csak gondoskodni akarunk rólad, segíteni neked.
-Őrült vagyok, azt mondod? Vállalom, sőt
büszke vagyok rá és nem kérek elnézést tőletek.
De,
te? Te, néztél már tükörbe, tudod ki vagy te egyáltalán? Ismered saját magad?
Vagy csak fölöttem ítélkezel? Hát nem! Elég volt belőled, belőletek. Nem kérek
a segítségetekből, a gyámkodásból. Eddig is megvoltam, ezután is megleszek
valahogy.
-Nézz már magadra, hogy nézel ki, hogy jársz
be, ide? Elnyűtt ruhák, borzas fej.
-Igaz a ruhák nem újak, de tiszták, a hajam
meg ilyen, és? Hányan vannak még itt, akik nem ismerik a fésűt, akik kinyúlt
pólóban szakított térdű farmerban járnak, nem öltönyben?
-Jó-jó de azok fiatalok, ezt szokták meg.
-Igen? Ezért ők elől a kirakatban vannak, én
meg itt ülök egy félreeső félhomályos, aprócska szobában senkinek nem szúrok
szemet, csak nektek. Kell valakinek a helyem? Átadom.
-Nekem nem. Nekem mindig is a nagy öreg
leszel, akitől megtanultam a szakmát, de vannak, akik nehezen viselnek el.
-Én a nagy öreg? Jól megtanítottalak, ha csak
ezt tudod nyújtani. Eddig nem, de most szégyellem magam miattad. De legalább
őszinte voltál, ezt azért díjazom, ezért holnaptól nem jövök, sőt már most
elmegyek.
-Most mi van? Megsértődtél?
-Én? Láttál már te valaha is megsértődni
engem? …….Na, mi van, nem tudsz válaszolni?
-Ne menj el, kérlek, nem azt akarjuk, csak
annyit, hogy változtass egy kicsit.
-És min változtassak, azt nem mondod? Akkor
figyelj, mert éppen most változom, ettől a perctől kezdve azt teszek, amit
akarok, ami nekem jó, és most elmegyek.
-Akkor
felmondasz, vagy mit akarsz, mi lesz veled?
-Neeem! Nem mondok fel, szabadúszó leszek.
-Ez eszedbe se jusson, dolgozz otthonról,
amikor akarsz és küldd el emailen az anyagjaidat.
-No, persze, és amit nem jelentetsz meg, oda adod
valamelyik suhancnak, hogy írja át, vagy te magad csinálod meg, és azt majd
átengeded. Neeem! Nem mondok fel, kapsz is anyagot, a többit meg viszem oda,
ahol nem akarnak majd megváltoztatni. Örültem, sőt támogattam egy éve, hogy te
legyél itt a főnök, de soha sem gondoltam, hogy én leszek az első, akibe
belegázolsz, aki semmit nem csinál jól, akinek változnia kell! Vagy pont azért
teszed, mert ismerlek, mert mindent tudok rólad, ki vagy, honnan jöttél, hogy
jutottál odáig ahol most vagy? Mindegy, túl fogom élni ezt is, mint az életben
már annyi mindent. Mentem, szevasz!
-Ne így
menj el, holnap gyere vissza a dolgaidért, és beszéljük meg újra.
-Üresek a fiókok, nekem itt már nincs a
múltamon kívül semmim, az asztalt add, akinek akarod, én ide többet nem jövök.
Ha akarsz valamit Email.
…..
Három
hónap múlva, véletlen találkozás egy presszóban.
-Szevasz, Gyuri bácsi, hogy vagy?
-Szép csendesen, öregesen.
-Mostanában nem küldesz nekem semmit.
-Miért, kértél valamit?
-Képzeld, van valaki, aki hihetetlen cikkeket
küld nekünk, és nem tudjuk, ki lehet az illető. A stílusa kicsit hasonlít a
tiedre, de mégsem olyan. Jó lenne egyszer megismerni.
-Hogy küldi, ha nem is ismeritek?
-Ismeretlen email címről írt egy bemutatkozó
cikket, tetszett elfogadtuk, és az óta ontja a jobbnál jobb írásokat, hetente
legalább három cikke megjelenik nálunk.
-Neve nincs? Hogy írja alá a cikkeit?
-Jüry ennyit ír. De minden adata titkos, a
szolgáltatója sem tudja, ki van a név mögött.
-Így legalább őt nem tudjátok megváltoztatni.
Fölállt, köszönés helyett annyit mondott nekem dolgom van. Majd mosolyogva
kisétált az ajtón.
.
2025.
05. 06.
Tiszakécske.
