Vasárnap

 

Vasárnap

Írta: Királdi-Kovács István

.

Vasárnap volt, úgy vártalak, nem jöttél,

sírt a lelkem, nem értettem, hogy miért.

Tudom más lett minden, két külön világ,

még nem voltál, de én már vártam rád.

.

Látva édesanyád gömbölyödő hasát,

kértem engedje, megsimogatni az unokát.

Nem érdekelt fiú leszel vagy kicsi leány,

egy volt a lényeg, hogy az én édes unokám.

.

Vasárnap van, az ablaknál állok megint,

torkomban gombóc, szokás szerint.

Nagyokat nyelek lemenni mégsem akar,

kapar, fojtogat, nyelek, de újra kapar.

.

Húslevessel, palacsintával készül mama,

ha megjössz, „van leves”, ez az első szavad.

Állok az ablaknál, szemem sarkában pára,

most is nagyon vártalak, de megint hiába.

.

Most értem igazán könnyel küzdő apámat,

mikor ugyan úgy várom én is, az unokámat.

Vasárnapok sora múlik vasárnapok után,

apám már nincsen, és nem jön az unokám.

.

2025. 05. 20.

Tiszakécske.