Nem urak, csak elől mennek

 

Nem urak, csak elől mennek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hiába törvénytisztelet, mégis én leszek pokolra jutó,

elvettétek a hazámat, itthon lettem földönfutó,

az emberektől elloptátok a türelmet, a békességet,

a biztos jövő reményét, bizonytalanra cseréltétek.

.

A rend viszonylagos, mert a félelem az nem rend,

mély már a harag, az indulat egyre csak forr itt bent,

ki elment, mert külországba űzte a hatalom gőgje,

mint honfi szégyellem, hogy nem itthon van a jövője.

.

Unokák, nem beszélik a nyelvet, másnak érzik a hazát,

kényszerű mosollyal nézünk, nem értjük egymás szavát,

ahol élnek, tanulnak, ott mást jelent a szabadság, a béke,

nem haragot, gyűlöletet ültetnek az emberek szívébe.

.

Kik nem urak, csak elől mennek, nézzenek már hátra,

miért a kirekesztett, a „nem magyarok” haragja, átka.

Volt egy ”átkos”, mégis volt bizalom, megértés, tisztelet,

békében egymást segítve éltek benne az emberek.

.

Mehettek elől, ti, kik bátrak vagytok, de nem urak,

sok követőt vezettek fejjel a falnak, mint a vak lovak.

Ez is nekünk fáj, mert csírája van érzékszerveinknek,

a sajnálat, együttérzés nem ellensége még elveinknek.

.

Ma nincs átkos, csak ti, „Mi Magyarok”, és vannak „ők”,

akik bár lehet, hogy magyarok, de tőlünk különbözők.

Inkább különbözök, ha homlokomon fájón ég is a bélyeg,

a hazámért több felelősséget, nagyobb büszkeséget érzek.

.

2025. 05. 06.

Tiszakécske.