Jüry

 

Jüry

Írta: Királdi-Kovács István

.

A szerkesztőség egy aprócska félreeső szobájában:

A főszerkesztő és valamikori mentora.

  -Gyuri bácsi kérlek, mit kérlek, könyörgöm…

  -Elég! Százszor is elég! Nem, és nem vagyok rá hajlandó.

  -Na, de miért? Olyan nagy kérés ez? Nagy kérés, hogy vegyél figyelembe másokat is?

  -Miért? Azt kérdezed miért? Miért mindig engem akartok megváltoztatni? Miért mindig én alkalmazkodjam hozzátok? Ne szóljak bele, vagy éppen miért nem szólok bele, ne írjak ide, ne írjak oda, ha írok miért így írok, ha nem írok, miért nem írok. Ha szólok, inkább hallgassak, ha hallgatok, miért nem szólok már valamit. Hát nem! Most nem fogok változni, változtatni. Változzatok ti. Legalább egyszer próbálnátok meg elfogadni olyannak, amilyen vagyok.

  -Kezdesz megbolondulni.

  -Látod ez igaz, de kitől is bolondulok meg? Kik zargatnak állandóan? Hogy igazodjak el rajtatok, ha egyszer semmi nem tetszik nektek, amit és ahogyan csinálok? Így legalább elkönyvelitek, hogy defektet kaptam, és nyugtom lesz tőletek.

  -Őrült vagy! Már teljesen elment az eszed. Csak gondoskodni akarunk rólad, segíteni neked.

  -Őrült vagyok, azt mondod? Vállalom, sőt büszke vagyok rá és nem kérek elnézést tőletek.

De, te? Te, néztél már tükörbe, tudod ki vagy te egyáltalán? Ismered saját magad? Vagy csak fölöttem ítélkezel? Hát nem! Elég volt belőled, belőletek. Nem kérek a segítségetekből, a gyámkodásból. Eddig is megvoltam, ezután is megleszek valahogy.

  -Nézz már magadra, hogy nézel ki, hogy jársz be, ide? Elnyűtt ruhák, borzas fej. 

  -Igaz a ruhák nem újak, de tiszták, a hajam meg ilyen, és? Hányan vannak még itt, akik nem ismerik a fésűt, akik kinyúlt pólóban szakított térdű farmerban járnak, nem öltönyben?

  -Jó-jó de azok fiatalok, ezt szokták meg.

  -Igen? Ezért ők elől a kirakatban vannak, én meg itt ülök egy félreeső félhomályos, aprócska szobában senkinek nem szúrok szemet, csak nektek. Kell valakinek a helyem? Átadom.

  -Nekem nem. Nekem mindig is a nagy öreg leszel, akitől megtanultam a szakmát, de vannak, akik nehezen viselnek el.

  -Én a nagy öreg? Jól megtanítottalak, ha csak ezt tudod nyújtani. Eddig nem, de most szégyellem magam miattad. De legalább őszinte voltál, ezt azért díjazom, ezért holnaptól nem jövök, sőt már most elmegyek.

  -Most mi van? Megsértődtél?

  -Én? Láttál már te valaha is megsértődni engem? …….Na, mi van, nem tudsz válaszolni?

  -Ne menj el, kérlek, nem azt akarjuk, csak annyit, hogy változtass egy kicsit.

  -És min változtassak, azt nem mondod? Akkor figyelj, mert éppen most változom, ettől a perctől kezdve azt teszek, amit akarok, ami nekem jó, és most elmegyek.

  -Akkor felmondasz, vagy mit akarsz, mi lesz veled?

  -Neeem! Nem mondok fel, szabadúszó leszek.

  -Ez eszedbe se jusson, dolgozz otthonról, amikor akarsz és küldd el emailen az anyagjaidat.

  -No, persze, és amit nem jelentetsz meg, oda adod valamelyik suhancnak, hogy írja át, vagy te magad csinálod meg, és azt majd átengeded. Neeem! Nem mondok fel, kapsz is anyagot, a többit meg viszem oda, ahol nem akarnak majd megváltoztatni. Örültem, sőt támogattam egy éve, hogy te legyél itt a főnök, de soha sem gondoltam, hogy én leszek az első, akibe belegázolsz, aki semmit nem csinál jól, akinek változnia kell! Vagy pont azért teszed, mert ismerlek, mert mindent tudok rólad, ki vagy, honnan jöttél, hogy jutottál odáig ahol most vagy? Mindegy, túl fogom élni ezt is, mint az életben már annyi mindent. Mentem, szevasz!

  -Ne így menj el, holnap gyere vissza a dolgaidért, és beszéljük meg újra.

  -Üresek a fiókok, nekem itt már nincs a múltamon kívül semmim, az asztalt add, akinek akarod, én ide többet nem jövök. Ha akarsz valamit Email.

…..

Három hónap múlva, véletlen találkozás egy presszóban.

  -Szevasz, Gyuri bácsi, hogy vagy?

  -Szép csendesen, öregesen.

  -Mostanában nem küldesz nekem semmit.

  -Miért, kértél valamit?

  -Képzeld, van valaki, aki hihetetlen cikkeket küld nekünk, és nem tudjuk, ki lehet az illető. A stílusa kicsit hasonlít a tiedre, de mégsem olyan. Jó lenne egyszer megismerni.

  -Hogy küldi, ha nem is ismeritek?

  -Ismeretlen email címről írt egy bemutatkozó cikket, tetszett elfogadtuk, és az óta ontja a jobbnál jobb írásokat, hetente legalább három cikke megjelenik nálunk.

  -Neve nincs? Hogy írja alá a cikkeit?

  -Jüry ennyit ír. De minden adata titkos, a szolgáltatója sem tudja, ki van a név mögött.

  -Így legalább őt nem tudjátok megváltoztatni. Fölállt, köszönés helyett annyit mondott nekem dolgom van. Majd mosolyogva kisétált az ajtón.

.

2025. 05. 06.

Tiszakécske.