Az
idő egy szám
Írta: Királdi-Kovács István
.
Volt
rá hetven évem hogy elfogjam,
de
ő ment tovább az útján, csak ment.
Ment,
ahogy keringő, körbe a teremben,
önmaga
körül is forogva szüntelen.
.
Nem
sietett, nem várt, csak ment előre,
kevés
volt, mindig csak kicsi hiányzott belőle.
Pillanatnyi,
ölelésnyi, kézfogásnyi, csóknyi,
gondolatnyi.
Ő halad nem lehet rajta lógni.
.
Kitudja
mikor, honnan indult, hová ér,
csak
kisebb-nagyobb szám, valamit mér.
Valami
távoli, meg és fel nem fogható,
súlya
nincs, múlása mégis nyomasztó.
.
Hogy
volt, látom a tükörben, testemben érzem,
Hogy
lesz, ott ragyog az unokám szemében,
Az
idő halad új távlatok, járatlan utak felé visz,
a
Nap újra felkel, s a Tavasz virágokat nyit.
.
2025.
09. 07.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése