Pillog a remény

 

Pillog a remény

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hallgat a Föld, kifutott az időből,

Fájó némaságban lebeg az éjszaka,

Csillagok tartják vissza lélegzetüket,

Titokban várnak sorsuk fordulására.

.

Mint bűnös, ki éjjel hullat könnyeket,

Éjszakák, mit nem tud megvenni más,

Nyomja tetteinek súlya, mi csak az övé,

Hiába ezer és ezer ima, a leborulás.

.

A hajnali fény érinti de, nem oldozza fel,

Késő a bánat, tudja sorsa meg van írva.

Megváltást remélni talán hiába való,

Élni kéne, hinni, bízni, de oly sok a bűn.

.

Életterét szűkíti, önnön hóhéra már,

Mérgezett a föld, a víz, a levegő, és a lélek,

Lassan legördül a függöny, emberek félnek,

Ki káromlással, más imával, mind csodára vár.

.

Mások osztozkodnak, mint koncon a kutyák,

Ki milyen erős, kihez simul, annyi lesz a jussa,

Kit nem győz meg szépszó, meggyőzi puska,

Kifutottunk az időből, de még pillog a remény.

.

2026. 02. 21.

Tiszakécske.