Február

 

Február

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ez még a tél színe - java, Vízöntők és Halak hava.

Lusta, nehéz felhőtakaró és ködpamacsok rejtekéből,

Háztetőkre telepszik a zizegve hulló hódara.

S mintha szakálla lenne, jégcsapot lógat a tető pereme.

.

Lehet a levegő nehéz, a fagy kemény, kopogós,

A hangulat mégis vidám, a tánc, a fánk ropogós.

E hó a farsangnak is hava, ég a téltemető kiszebáb,

Busójáró fesztivál, kezdődik a maszkabál.

.

Tavaszváró, sokaság, mássá lett arcok, tarkaság.

Az arcról, mit látunk mű, vagy igazi? - ne kutassuk,

Kitudná megmondani? Most nem is ez a lényeg,

Vidámak legyünk, önfeledten mutassunk utat a télnek.

.

Mire véget ér a vidámság, úgy húshagyó keddre,

Hóvirág is mutatja, induljon, sáros csizmáját, hósubáját,

Más tájakra vigye, nekünk már zeng a dal, „nyitnikék”,

Tavasz közeledtét jelezte az énekes rigó és a széncinege.

 .

Február van, csípőshideg, ólomszürke, ködös napok,

Olykor hull a hó, dara, vagy ónos eső, de én szeretem,

Akkor is, hideg volt, szakadt a hó, mikor először fölsirtam,

Talán örömömben, mert ide születtem? Már nem emlékszem.

.

2026. 02. 01.

Tiszakécske.