Őszi ön idő

 

Őszi ön idő

Írta: Királdi-Kovács István

.

Kósza szél lebben, elúszik az éji köd,

Visszamaradt harmat cseppek, mint számtalan üveggyöngy,

Milliónyi színárnyalatra bontva veri vissza,

Az álmosan ébredő Nap sápadt sugarait.

.

A Nyár magáról minden zöldet levetett,

Sárga-vörös-barna levelek tarka függönye mögé veszett,

A langyos szellő néhány könnyű habos felhőt kerget az égen,

Kinyitja még néhány kései virágszirmait a réten.

.

A pajkos sugarak játszanak rezgő levelek között,

Ahogy moll és dúr fut a billentyűk halk zaja mögött,

Mily harmónia, magasztos érzés látva hallani,

Hallva látni a természet melódiáját.

.

Hallani a szellő, hogy susog erdőn, mezőn, vízparti nád között,

Látni, ahogy természet Istennő éppen tarkába öltözött,

Érezni a Nap igazán simogató, gyógyító melegét,

Andalogni céltalan, de fogva az idő, s önmagunk kezét.

.

2026. 09. 28.

Tiszakécske.

Túlélhető

 

Túlélhető

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hang nélkül hasad ketté a szív,

Hazugság maszkjába bújt minden,

Elrejtett valóság, félremagyarázat, csalódás,

De a szív olvas a sorok között, számon tart.

.

A bűn tüzét a szándék gyújtja meg,

Bizalom nincs tovább, megsemmisült,

A mennyekbe vitel ígérete pokollá válik belül.

Hívásod hazug, érzem, lelked menekül.

.

Üres volt a szíved, de a világot ígérted,

Hazug volt a szó, mellyel a költőt idézted,

Saját szavad nem volt loptad azt is,

Becsaptál minden ajtót, becsaptad magad is.

.

Áruló szív, a bűn tüzét is a szándék gyújtja meg,

Körötte felperzsel mindent a felszított gyűlölet,

Nem tudom, kivagy, szavad megkérdőjelezhető,

Nincs bocsánat! Minden fájdalom túlélhető.

.

2026. 09. 13.

Tiszakécske.

Indián nyár

 

Indián nyár

Írta: Királdi-Kovács István

.

A Nap, izzó diadém koszorújának tüskéi,

Égő nyilakként törnek a hajnali égre.

Lángnyelvei csalókán idézik a nyarat,

De már benne rejlik az összes színárnyalat.

.

Itt-ott már vedli tarkára foltosodott ruháit,

Kincsei terhét pincének, kamrának adja.

Csendben hulló levél helyén rügy alszik,

A Tavasz, az új élet megfogant magja.

.

Virágok hulló szirmai nem a gyászt ülnek,

A jövő virágát óvni, paplanná terülnek.

A sok levél lombként más világot rejtett,

Avarként a lenti világnak ad védelmet.

.

Ősz van, aranyló ősz, szőlő izzad prés alatt,

Polcok hada befőttektől roskatag.

A nyár, a Nap ízét őrzik, mind-mind jó falat.

Indián nyár, a Nap még vidáman mosolyog.

.

A szellő kicsit másképp, hűvösen lengedez,

A hulló leveleket futva kergeti-kavarja,

Mikor ingalá bújik, vagy könnyű sálat lop,

Olyan kovászosan savanykás a zamata.

.

2026. 09. 10.

Tiszakécske.