Indián
nyár
Írta: Királdi-Kovács István
.
A
Nap, izzó diadém koszorújának tüskéi,
Égő
nyilakként törnek a hajnali égre.
Lángnyelvei
csalókán idézik a nyarat,
De
már benne rejlik az összes színárnyalat.
.
Itt-ott
már vedli tarkára foltosodott ruháit,
Kincsei
terhét pincének, kamrának adja.
Csendben
hulló levél helyén rügy alszik,
A
Tavasz, az új élet megfogant magja.
.
Virágok
hulló szirmai nem a gyászt ülnek,
A
jövő virágát óvni, paplanná terülnek.
A
sok levél lombként más világot rejtett,
Avarként
a lenti világnak ad védelmet.
.
Ősz
van, aranyló ősz, szőlő izzad prés alatt,
Polcok
hada befőttektől roskatag.
A
nyár, a Nap ízét őrzik, mind-mind jó falat.
Indián
nyár, a Nap még vidáman mosolyog.
.
A
szellő kicsit másképp, hűvösen lengedez,
A
hulló leveleket futva kergeti-kavarja,
Mikor
ingalá bújik, vagy könnyű sálat lop,
Olyan
kovászosan savanykás a zamata.
.
2026.
09. 10.
Tiszakécske.
