Alku

 

Alku

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fáradt agya, már pihenni vágy,

sarokba vágná a politikát.

Kicsit másfelé kéne néznie,

idegei táncát nem tetéznie.

.

De a jogot éppen lábbal tiporja,

az, kinek védelme lenne a dolga.

S ki alkotja, megszüli, beadja éjjel,

magyarázza mindenféle veszéllyel.

.

Azután ő az első, ki fütyül rája,

elsőként tapossa mélyen a sárba.

Így nem pihenhet, ki szólni merész,

őt így indították el, ez a küldetés.

.

Hiába repülnek felé szavakból bárdok,

nem fog rajta sértés, semmiféle átok.

Megy, megy és megy, mindig csak előre,

mintha az erő sosem fogyna ki belőle.

.

Nála az ember, a szabadság az érték,

az egyenes gerinc, az együttérzés a mérték.

Pihenésre nincs idő, a zsarnok sem aluszik,

így ő is önmagával, fáradtságával megalkuszik.

.

2025. 03. 21.

Tiszakécske.

Úti terv

 

Úti terv

Írta: Királdi-Kovács István

.

Az út benned van, melyet kijelöltek neked,

vándor vagy,  s azon kell végig menned.

Minden elágazás, pihenő, egy vizsga hely,

a jelöltön, úton haladsz, vagy újra tervezel.

.

Az újra tervezés, a járatlan út választása,

kilógás a sorból, hit és vágy a szabadságba.

A vándornak nem véges, nem céltalan az útja,

megy, mert a lelke ki és fel van szabadult.

.

Szárnya nincs felhők között repülni képtelen,

hát megy, mert a világ kerek, ezért végtelen.

Törhető a madárnak szárnya, vándornak lába,

de lelke egyiknek sem zárható kalitkába.

.

Az út benned van, melyet kijelöltek neked,

ha nem tetszik, kiállsz, a sorból újra tervezed.

.

2025. 03. 20.

Tiszakécske.

 

Ki mondja meg

 

Ki mondja meg

Írta: Királdi-Kovács István

.

Menjünk! De ne az embert, az eszmét függesszük fel,

amely a népet, az országot, a hazát árulja el.

Ne öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe kardod,

Tanuld meg vérontás nélkül megvívni a harcot.

.

Bár azt mondják békének vér az igazi valutája.

De mennyi rokkant, özvegy, árva marad utána?

Egyáltalán, ki mondja, meg mikor és hol van a vég,

hogy mennyi a vér, mennyi a könny, ami már elég?

.

Ki mondja meg meddig, lehet egy húrt feszíteni,

hány anyát, apát, fiat és lányt kell veszíteni?

Mennyi lesz hontalanná idegenben, vagy hazája földjén,

mert üldözi majd bosszú és gőgből fakadt törvény?

.

Milyen ízű lesz a kenyér, hogy esik a bor neked s nekem,

ha a búza és a szőlő véráztatta földben terem?

Kinek a testét, vérét áldjuk, ha éhet, szomjat oltunk?

Vagy fájdalommal telt üres tekintettel csak áment mondjunk?

.

A törvénygyár nem nyugszik, pedig túlfeszült már a húr.

pattognak az eresztékek, de még mindig türelem az úr.

A hatalom nem alkuszik, nem enged, törvénye tilt, fenyeget,

Félre a türelemmel, félelemmel, indulni kell emberek.

.

Menjünk! De ne az embert, az eszmét függesszük fel,

amely a népet, az országot, a hazát árulja el.

Ne öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe a kardod,

Tanuld meg vérontás nélkül megvívnia harcot.

.

A bűnösnek jutalma egy szűk, magányos cella legyen,

Hogy sírja zarándok helyé ne váljon, majd temessék el ismeretlen helyen.

Mert az embereknek, béke kell, otthon és nyugalom,

Nem a nyakán ülő önkényúri hatalom.

.

2025. 03. 18.

Tiszakécske.

Másként látni

 

Másként látni

Írta: Királdi-Kovács István

.

Annak sírján majd nem nő keserűvirág,

aki a világnak ennyi szépséget ád.

Ki ecsettel, tollal, fotóval mutatja meg, amit lát,

ki vésővel, késsel farag követ, vagy fát.

.

Ki alkot, másként mutatja be az ezerarcú világot,

ahogy a mező is kinyit ezer, meg ezerszínű virágot.

Lásd meg a sorok között, hogy a kép mit takar,

virágnyelven írja le a költő, amit mutatni akar.

.

A képet alkotónak mást jelent a fény az árnyék,

az írónak, költőnek léte a szóval való játék.

Felnézel az égre, ragyogva szúrja szemed a Nap,

De a vásznon, egészen más fényköröket ad.

.

A szó, lesúlyt, vagy felemel, áldás, vagy átok,

szúr, vág, mélyre hatol, de vért soha nem ont.

Átölel, vigasztal, simogat, íze van, zamata,

ha ritmusa van, könnyen fülbe mászik a dallama.

.

Ha vándor jár arra, megpihenni leül egy útszéli kőre,

nem vágyik másra, csak képet nézni, verset olvasni tőle.

Mennyi fény, szín, árny és gondolat, tárul fel előtted,

amit láttál, olvastál, átéltél valami újat, mást hoz ki belőled.

.

2025. 03. 16.

Tiszakécske.

Csendes fohász

 

Csendes fohász

Írta: Királdi-Kovács István

.

Uram kérlek, hallgasd meg, hozzád szól e csendes fohász,

tegyél igazságot te az egyetlen bíró, a legfőbb jogász.

Te vagy az alkotó, az ige által védett tulajdonos,

az egyetlen, a megfellebbezhetetlen nagybirtokos.

.

Nézd, mit művel az embernek nevezett élőlény a földön,

nem éden, ez már sokkal inkább rommá zúzott börtön.

Farkasok és kutyák nem ölik úgy saját fajukat,

ahogy nevedben az emberek egymást és magukat.

.

Azok pedig kik tőled, vagy népüktől hatalmat kaptak,

szóval, tettel ármánykodva mindenkit becsapnak.

Kérlek, kik neved mögé bújva végzik tetteiket,

ne élvezzék soha atyai, megbocsátó kegyelmedet.

.

Nem gyűlölet, gonoszság, vagy bosszú vezérel Uram,

meg is bocsájtanék én, de álljon elő, ha mersze van.

De gyáva mind, ha valaki felelőst keres, másra mutogat,

mi, szolgáid egyre csak szenvedünk, nem leljük a kiutat.

.

Uram! Fejükre halált nem kérek, sírt már eleget anyukájuk,

Kerberosz három feje se csorgassa nyálát, ne is ugasson rájuk.

Belzebub se zárja kulcsra utánuk a pokol nehéz kapuját,

lelkük, ha van, ne bolyongjon, találja meg otthonát.

.

Te vagy az alkotó, az ige által védett tulajdonos,

az egyetlen, a megfellebbezhetetlen nagybirtokos.

Tegyél igazságot, te az egyedüli bíró, a legfőbb jogász,

Uram kérlek, hallgasd meg, hozzád szól e csendes fohász.

.

2025. 03. 12.

Tiszakécske.

Holtági anziksz

 

Holtági anziksz

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lesétálok a holtághoz, leülök a móló deszkáira, lógatom a lábam,

szeretem ezeket a reggeleket, pedig már oly sokszor láttam.

A csendesen locsogó vizet most is gyöngyszínű pára rejti el,

csak a szárnycsapások jelzik, hogy kacsák és ludak szállnak fel.

.

A folyó felől nyirkos, ázott, nyersföld illatát hozza a szél,

a vízben néhány tündérrózsa lebeg körülöttük békalencsék.

Lustán, sápadtan kel a Nap, szomját hűs párával oltja,

pókhálón harmatcseppek, mintha gyémántokkal kirakott csipke volna.

.

A Tél, már az utolsókat rúgja, de a Tavasz még nem érkezett meg,

rügyek duzzadnak az ágakon, és a földet emelik a korai virág fejek.

Melegebb napon verebek virgoncodnak, a gerle is búg egyet-egyet,

de a mező, a csalitos néma, pacsirta, nyitnikék még nem szólalt meg.

.

A pára lassan oszlik, a Nap egyre magasabban jár, már meleget is ad.

Kitárul e csodás világ, mely oly békés, valahol mégis szelíden vad.

Vad, mint az inni jött őzek, vagy a vízen, némán úszkáló kacsák,

Nem mozdulok, nem zavarom őket, csak meglopom az intimitást.

.

Felállok, indulnék, egy csonka nyár tetején fölrebben egy madár,

hatalmas, kitárt szárnyal, portyára indul, reggeliznie kéne már.

Hosszan nézem, míg eltűnik a magasban, lélekben vele repülök,

szárnyam nincsen, hiába a vágyak, minden ide le, a földhöz köt.

.

2025. 03. 02.

Tiszakécske.

Világos, fegyverek a földön

 

Világos, fegyverek a földön

Írta: Királdi-Kovács István

.

Temesvár, ádáz csaták színtere,

verve a szabadságharc serege.

A világosi vár omladozó falai alatt

lehetőség már csak kettő maradt.

.

Megadja magát, leteszi a fegyvert,

vagy halomra gyilkolják a rengeteg embert.

Sorsukat, - döntött a honvédsereg vezére,

nem a császárnak, az orosz cárnak adja a kezébe.

.

Felsorakozott az orosz cár serege,

előttük a földön a Magyar vitézek fegyvere.

A Bohus-kastélyban, aláírt okmány, gyalázat,

a megadásra nincs értelmes magyarázat.

.

Mert hiába a megadás, még sincs béke,

folyik a „rebellis” magyarok üldözése.

Dühöng a császár bosszúért kiállt,

Haynau, akit tudott golyó elé citált.

.

Mint vadász a vadat, űzi, kergeti,

elkapja, tömlöcbe majd golyó elé veti.

S kik a harcokban elöl, az élen álltak,

az aradi börtönben végzetükre várnak.

….

.

2025. 02. 23.

Tiszakécske.