Hálás szívvel

 

Hálás szívvel

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sűrű, reggeli ködben apró pelyhekben hull a hó,

a puha álomszerű fátyol alatt csend honol.

Gyermeki csodálattal nézem a természet szépségét,

Lassan, meghatódva veszek levegőt, a pillanat időtlennek tűnik.

.

A természet átöltözött, zöldből sárgára és vörösre váltott,

de az élet így is szép, áramlik belőle az erő, a kedvesség.

Tegnap még vadon termő gyümölcsöket érlelt a kései napsugár,

melynek láttán a szívek örömmel és hálával teltek.

.

Az emberek vidám csevellyel gyűjtötték a természet ízeit.

A hegy felöl hirtelen érkező fuvallat rázza, csörgeti az ágakat.

Elsöpri a ködöt, keringőt táncolni kéri a hulló hópelyheket,

s innen-onnan még letép néhány, lazán kötődő falevelet.

.

Fehér hóköpenyt borít a tájra a bőven áramló sarki szél,

régen látott világot, más élményeket tartogat a tél.

A hó sűrűbben, nagyobb pelyhekben imbolyogva hull tovább,

a szürke felhőtakaró nem nyílik meg és nem is áll odább.

.

Előttem a kutya tüsszög, beleszagolt, hát hó ment az orrába,

újdonság volt neki is, nem látott még ilyet szegény pára.

Majd megugatta, belehemperedett, farkával seperte,

ellágyultan néztem, mint egy gyermeknek, oly nagy az öröme.

.

2025. 11. 23.

Tiszakécske.