Zsúfoltan

 

Zsúfoltan

Írta: Királdi-Kovács István

.

Zsúfolttá vált életünkben nehezen találunk békét,

mintha elfelejtettük volna a barátság jelentését.

Nehéz a lélegzet, túl sok a keserv, a bánat,

találgatjuk, - vajon Isten most merre járhat?

.

Vágyainkba kétségek keverednek, elménk összezavart,

figyelmünk elterelt, gondolataink tiportak, érzékünk felkavart.

Zsúfoltan ömlik felénk, mit nyelni kéne, de nem akarunk,

kiköpni sem tudjuk, s tőle lassan már megfulladunk.

.

Keressük a csendet, a megbékélés tiszta útját,

ki égre néz, ki magába száll, onnan várja megnyugvását.

Mert az ember küzd, nehéz, de azért föl-föl emeli fejét,

körbe tekint, igazodni próbál, útvesztőben keresi helyét.

.

Zsúfolt az életünk, kéne már egy kis csend, szabad lélegzet,

elnémítani a harciriadót, eltüntetni minden árnyékot, félelmet.

Ha ránk talál végre a perc, felcsillanni látjuk a reményt,

hálát adunk, ha jó irányba tereli a világot, az életünket.

.

Koncentrál, határozottságot mutat, legalább magának,

ateista lélekkel tűnődik, zavarja-e Istent? Van e helye imának?

Mert, ha minden elveszni látszik, kihez is fordulhatna máshoz,

csak egyedül a bárkit meghallgató, mindenek forrásához.

.

2025. 11. 27.

Tiszakécske.