Karácsony a tanyán

Karácsony a tanyán

Írta: Kovács István

A tél igen keményen csikorgó hideggel érkezett. Tiszta, fehér paplannal takarózott be reggelre a világ.

A nagy udvar közepén kicsiny tanyaház állt, körötte istállókkal, ólakkal. Hátul tavasszal metszett szőlővenyige rakás, kukoricaszárkúpok, és rőzserakások sorakoztak. Kicsit távolabb egy farakás is domborodott a hó alatt. A kis ház egy konyhából, két szobából és egy kamrából áll. Az egyik szobát a négy nagyobb gyerek lakta, a másikban a szülők és két kisebb gyerek, az egyik még csecsszopós foglalta el! A szobák igen csak alvó helyek voltak, míg a napi élet a konyhában és az udvaron folyt.

Így télvíz idején sem szorultak a lakásba. A gyerekek amint meglátták a nagy havat örömtől sikongva mentek utat vágni benne, és közben boldogan hancúrozva, hógolyózva, hóembert építve, töltötték az időt. A szülők is boldogok voltak, nevettek a gyerekek jókedvén. Apa ellátta a jószágokat, két hízó könyörgött a reggeli étekért, tyúkok káricáltak az istálló ajtóból, féltek a hóra kijönni, és két hízó marha kérődzött az istálló, gőzölgő melegében. Így teltek a napok, ha a nagyobb gyerekek nem voltak iskolában. De most nem voltak, téli szünet volt, a karácsonyt várta mindenki. A lakást ügyesen építette meg apa, mert a két szobát úgy tették egymás mellé, hogy a búbos kemence a konyhából fűtve mindkét szobát is melengesse, fele egyik, fele a másik szobában volt. Takaros kis meleg otthon.

Szegényes karácsonynak néztek elébe, de boldogok voltak és szeretetben éltek! Nem tudni, honnan de apa kerített egy fenyőfát is, nem volt nagy, de szép. Ajándékra azonban nem tellett! Vacsoránál, ahogyan körbe ülték az asztalt, hagytak egy szabad üres széket, de teríték ott is volt! Szokás szerint apa mondta előre az imát, de ma különös volt az ima! Nem csak hálát adott az úrnak, és köszönte, amijük van, de meg is hívta asztalukhoz lenne vendégük, ha már az Ő születése napja van! A gyerekek megilletődve csendben ettek, nem tudták mire vélni a dolgot. Vacsora után az ablakban csüngtek és a párás ablakra rajzoltak ábrákat és ábrándokat, szánkót, puttonyt és egyéb dolgokat. Ha kevés volt a pára leheltek rá. A kemencében vidáman ropogott a kukoricaszár kéve, anya varrt valamit apa kinn volt, gondolták a jószág körül matat. Egyszer csak csizma dobogása hallatszott az ajtó előtt és valaki erősen megzörgette a ház ajtaját. A gyerekek meglepetten, a kisebbek rémülten néztek egymásra, mert sötétedés után nem igen szokott senki jönni hozzájuk, főleg nem váratlanul. Egy hang is hallatszott, apa volt, ahogy köszönt és beszélt a jövevénnyel, kinyílt az ajtó és egy fura öltözetű ember lépett be rajta! Hófehér haja és szakálla volt és tiszta piros ruhába öltözött, hátát pedig valami batyuféle húzta! A gyerekek összebújtak, hallani hallottak már a télapóról, mikulásról, de látni még nem látták sosem. Nem sokáig időzött a megszeppent gyerekek között, csak megkérte őket énekeljék el neki a menyből az angyalt, bátortalanul kezdődött a dal, de anya besegített és a végére már egészen jó lett. A fura öltözetű ember, meg köszönte és zsákjából cukrot, almát, ezüstre és aranyra festett diót és mesekönyveket tett ki az asztalra és elköszönt! Apa kikísérte, még beszélt vele a ház előtt majd bejött és így szólt a gyerekekhez, Ő volt a Jézuska álruhában. Így köszönte meg, hogy helyet adtunk neki az asztalunknál! Kinn újra esni kezdett a hó. Benn pedig melegség, boldogság volt. Ettek még anya finom foszlós kalácsából, amiben dió töltelék volt, apa pedig olvasni kezdett az egyik mesés könyvből. Addig, míg a gyerekek el nem álmosodtak. Boldogság és szeretet volt a kicsi tanyaházban, olyan, amit a gyerekek a szívükben örökké őrizni fognak, amíg élnek!

2014-10-20

Tiszakécske