Fák télen

Fák télen

Írta: Kovács István

Kopasz ágak merednek az égre,

Lombjuk hullatva, készülnek a télre,

A hajnali dértől reszketnek az ágak,

Szokatlan még nekik is a hideg,

Örülnek a délelőtti napsugárnak.

Ágtoroknál árva fészek didereg,

Szél cibálja, de lelökni azt nem lehet.

Építésze tudta jól hová mit tehet.

Titkon az éjszaka köpönyege alatt,

Hó fedi be a fészket, a faágakat,

Szél furulyáz, táncolnak az ágak,

Hó pelyhekkel ölelkeznek és keringőt járnak.

Régóta tart, unalmas már nagyon a tél,

A keringőzve forgás, jobbra-, balra,

Úgy vágynak már zengő madárdalra,

És mozdul a föld, vége van a télnek,

A hó alatt megindul a tavaszi élet.

Örülnek a fák is a hóvirág kis fejének.

Megjött már a nyitni kék,

A rigót fészke várja.

Készül már a fáknak tavaszi ruhája.

Kabátja, rügyből pattan zöld levélke,

 Feslő bimbóból lesz a virág dísze!

2014-10-28

Tiszakécske