Pásztorok és Bölcsek

 

Pásztorok és Bölcsek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Betlehem környéki pásztoroknak az úr angyala szólott,

Ne féljetek jó emberek, megszületett a megváltótok.

Istennek fia ő, Messiás, a ti uratok, örvendjetek jó emberek,

s ők mentek sietve, mind látni akarta a kis gyermeket.

.

A pásztorok dicsérték, magasztalták az urat, csodára vártak,

s megszületett a csoda, isten megváltót küldött a világnak.

 „Dicsőség Istennek, békesség a jóakaratú embereknek”

zengett ajkukról az ének, szívükben örömmel lassan hazatérnek.

.

A próféciákból hírét vette három bölcsnek mondott ember,

hogy Messiás fog születni Dávid városában, a júdeai Betlehemben,

A kíváncsiság hajtotta őket, föl is készültek az útra menten,

igazi királyok voltak-e vagy asztrológus papok, az ismeretlen.

.

Ők hárman napkeletről, ajándékokkal útnak indulnak,

neki vágva a sivatagban, néhány hosszú éjszakának.

Követik útját az égen legfényesebben ragyogó csillagnak,

mit ők merészen, akkor még üstökösnek gondolnak.

.

De mindegy is volt, hogy üstökös-e, vagy valami más,

a lényeg, ez volt számukra az egyetlen, igazi útmutatás.

Ez a jel mi isten akaratából, vezette a három bölcset,

nevük szerint Gáspárt, Boldizsárt és Menyhértet.

.

A születési hely fölött a csillag megállt, még inkább ragyogott,

mintha mosolyogna ő maga is, az ablakon bekukkantott.

A három jövevény leborulva hódolt a gyermeket tisztelve,

s ajándékul, aranyat, tömjént, mirhát helyezett elébe…

.

2024. 12. 25.

Tiszakécske.

Bódultan, mámorosan

 

Bódultan, mámorosan

Írta: Királdi-Kovács István

.

Gyorsvonatként rója köreit a múló idő,

mindjárt véget ér egy régi kör az ó esztendő.

Egy röpke pillanatban zárul az egyik kör,

azzal a lendülettel az új menet, ugyanott előre tör.

.

Le, vagy átszállni nem kell, nem állunk meg sehol,

oly vékony a határ, s az óra sokat nem sóderol,

csak kattan egyet, indul az új kör, mire van jegyünk,

lesz sok, amit itt hagyunk, mást tovább cipelünk.

.

Móka, nóta, eszem, iszom, zene, tánc, önfeledt kacagás,

dugó repül, palack pukkan, csengve koccan a pohár.

A búcsú fájdalmát rejti az újtalálkozás öröme,

és hullik egymásra búcsú és köszöntő csókok özöne.

.

Jönnek a megszokott szövegek, mert a szókincs kevés,

új jókívánságot mondani, őszinte szívvel igen nehéz.

Ám az új idő új gondolatokra, új tervekre késztet,

ha bódultan, mámorosan is, köszöntsük együtt az újévet.

.

Találkozásunk örömére köszöntelek újesztendő,

azt kérem, ki, mit kíván, abból legyen neki elegendő.

Kívánok még mindenkinek erőt adó igaz hitet,

gyertyalángnyi fényt, hogy lássa, hol van békesziget.

.

Az élete súlya ne legyen nagyobb, mint amit elbír a válla,

hogy mindig béke, szeretet, meleg legyen az otthonába.

Mind vigyázzon magára, családjára, mert az élet olyan kincs,

amely ha ízlett is, hiába kér még, ebből repeta nincs.

.

2024. 12. 23.

Tiszakécske.

Mielőtt világod összedől

 

Mielőtt világod összedől

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hova mész, hova futsz?

merre indulsz, hova jutsz?

Menekülsz? Ki elől, mi elől?

Állj meg mielőtt világod összedől!

.

Úgy érzed, eljött a perc búcsúzni kell,

köszönni, lezárni mi nem múlhat el,

Nézel, tétován valakitől várod a szót,

rád néz, mond valami szépet, valami jót.

.

Nincsenek szavak, kérdésre felelet,

magadban számolod az üres perceket.

Tévedsz mikor mögötted égeted a hidat,

mondd, visszavonulni akkor mi marad?

.

Utat, barátot választhatsz másikat, többet is,

önmagad elől, el vajon melyik visz?

Állj meg egy kicsit, ne fuss, ne menekülj,

keresd meg tükrödet, magaddal szembesülj.

.

Gyónj magadnak, neked mondd el azt, ami bánt,

keress gyógyírt fájdalmadra, ne emésszen a láng.

Maradjon meg a híd is, kellhet még a hátország,

futni könnyű, a maradni, ahhoz kell a bátorság.

 .

Hova mész, hova futsz?

merre indulsz, hova jutsz?

Menekülsz? Ki elől, mi elől?

Állj meg mielőtt világod összedől!

.

2024. 12. 17.

Tiszakécske.

Tél a béke szigetén

 

Tél a béke szigetén

Írta: Királdi-Kovács István

.

Kivirult a tél, hóból nőtt virág a fák hegyén,

mint Tavasszal, cseresznyevirágzás idején.

Tegnap még rohanó patak habjai beledermedtek az éjbe,

mozdulatlan, aranyszegélyű ezüsthidat vet rá a reggeli Nap fénye.

.

A fákon le nem hullt levelek hangosan zizegve fáznak,

pedig nem fúj a szél közöttük, ők mégis citeráznak.

Mint ha nem szeretnék a csendet, a lelki békét,

vagy tán így siratják kései létüket, és az erdő eltűnt népét.

.

Jó ez az alvó nyugalom, vad nem ugrik riadtan fel,

étkét nem találja, levegőbe szimatol, majd párát lehel.

Borzolt tollal csendben ül egy madár, nem röppen ágról ágra,

szegénynek torkába fagyot a máskor szépen trillázó nótája.

.

Csak én járok erre, lábam alatt ropog a hó, felveri a csendet,

mit keresek itt? Magamat, békémet, és mert szeretem a telet.

Titkon Istennel beszéltem meg találkát ide a természetbe,

ő mutassa meg valóságát, ne más felesleges szócséplése.

.

Ő kitárulkozott, kendőzetlen őszinteséggel mutatott egy arcot,

így dolgozik, mikor csendet, nyugalmat, békét alkot.

Megcsodáltam ezerarcából most ezt az egyet, ezt a kis szigetet,

ami megérintett, kicsit ápolta lelkem, és melegséggel körülvett.

.

2024. 12. 16.

Tiszakécske.

Télköszöntő

 

Télköszöntő

Írta: Királdi-Kovács István

.

Helló Tél! Köszöntelek, örülök, hogy megjöttél újra,

vártam, mint gyermek az anyját, mikor lehet ölébe bújva.

Úgy, mint amikor születtem azon a régi februári hajnalon,

amikor egy új, gyenge lélek suhant át a friss havon.

.

Süvített a szél, ablakokon nyílt a jégvirág,

a kis jövevényt mégis befogadta a téli világ.

Azóta sok-sok év elsuhant, emlékük messze már,

de én, ahogy hű gyermek, egy jó anyát mindig visszavár.

.

Szeretem a téli világ hideg csendjét, mikor nagy pelyhekben hull a hó,

hópamaccsal díszített örökzöld hajlott ágú fenyőfákat, a puha takarót.

Léptem alatt roppanó havat, napsugárban csillanó apró gyémántokat.

Mint vakító fehér abrosz az asztalon, olyan tiszta ez a nyugalom.

.

Sokan nem szeretik a kopaszon égnek meredő fákat,

rajtuk a széltől dideregve összekoccanó ágat,

hogy nem hozol, mást, mint gyorsan múló jégvirágot,

nem tudják, hogy éppen ápolod a születendő új világot.

.

Helló tél! Tedd a dolgod, mivel a természet felruházott,

mutasd meg, hogy tudsz adni örömöt, boldogságot.

Repüljön a szán, csússzon a korcsolya, a sítalp friss havon,

Én így fogadlak el, így szeretlek nagyon.

.

2024. 12. 09.

Tiszakécske.

Útszéli fák

 

Útszéli fák

Írta: Királdi-Kovács István

.

Útmentén a fák, mint földbeszúrt óriás ecsetek,

az égre nedves párából ködöt festenek.

Ha a köd meg is szakad, fölötte az ég szürke marad,

nem látni tőle a Holdat, sem a csillagokat.

.

November vége, a hangulat avarban ázik,

nedves, hideg szellő érintésétől a lélek is fázik.

Ilyenkor a remény is pipafüst, mely gomolyog-gomolyog,

lassan szertefoszlik, eltűnik, mint arcról a mosolyok.

.

A fák unottan állnak, vacognak, összekoccan az águk,

mint a fogaink, ha csontig hatoló hidegben fázunk.

nekünk van esélyünk egy jó, meleg szobára,

ahol egy másik fától, halkan duruzsol a kályha.

.

Unalmát csak néha űzi el egy varjú, ha ágára száll,

s tollát felborzolva, fázva, kár-kár ennyit kiabál.

Aztán tovaröppen, nem tetszik a társaság neki,

nem felel, csak ingatja csonkjait, és ez kedvét szegi.

.

Őrzik az utakat évtizedek, vagy tán századok óta,

ma vacognak, Tavasszal rügyet bontanak, víg madár szóra.

Üdezöld koronájuk majd messziről, messzire integet.

A fák akkor is állnak, mint földbeszúrt óriás ecsetek.

.

2024. 12. 03.

Tiszakécske.

A láthatatlan híd

 

A láthatatlan híd

Írta: Királdi-Kovács István

.

Telepátia: Kapocs, hullámok rezgése,

mindegy mit teszel, áthatol mindenen.

Álmodból ébreszt, munkádtól elfordít,

fölemel, átjár, melenget, és kicsit elbódít.

.

Valami megmozdul ott benn,

legbelül az agyban, a szívben?

Nem tudom, de érzem,

átsuhant valami a lelkemen.

.

Megérintett egy pille szárnyú fuvallat,

kellemes, emberi érzés, egy sugallat.

Érzem, tudom, ki gondol most rám,

s hogy vettem az üzenetét ő is érzi tán.

.

Lehet fényévekben mért a távolság,

nincs akadály, ha erős a szeretet, a barátság.

nem számítanak óceánok, sem hegyek,

a híd közöttünk, bennünk lebeg.

.

Mi okozza? Kémia, fizika, az agy elektronjai,

vagy a lelkek, ma még érthetetlen testvérsége?

Irányítja valaki? Van-e felelős érte?

Nem tudom, de nagyon jólesik az érzés.

.

Telepátia: Kapocs, hullámok rezgése,

mindegy mit teszel, áthatol mindenen.

Álmodból ébreszt, munkádtól elfordít,

fölemel, átjár, melenget, és kicsit elbódít.

.

2024. 12. 03.

Tiszakécske.