Télköszöntő

 

Télköszöntő

Írta: Királdi-Kovács István

.

Helló Tél! Köszöntelek, örülök, hogy megjöttél újra,

vártam, mint gyermek az anyját, mikor lehet ölébe bújva.

Úgy, mint amikor születtem azon a régi februári hajnalon,

amikor egy új, gyenge lélek suhant át a friss havon.

.

Süvített a szél, ablakokon nyílt a jégvirág,

a kis jövevényt mégis befogadta a téli világ.

Azóta sok-sok év elsuhant, emlékük messze már,

de én, ahogy hű gyermek, egy jó anyát mindig visszavár.

.

Szeretem a téli világ hideg csendjét, mikor nagy pelyhekben hull a hó,

hópamaccsal díszített örökzöld hajlott ágú fenyőfákat, a puha takarót.

Léptem alatt roppanó havat, napsugárban csillanó apró gyémántokat.

Mint vakító fehér abrosz az asztalon, olyan tiszta ez a nyugalom.

.

Sokan nem szeretik a kopaszon égnek meredő fákat,

rajtuk a széltől dideregve összekoccanó ágat,

hogy nem hozol, mást, mint gyorsan múló jégvirágot,

nem tudják, hogy éppen ápolod a születendő új világot.

.

Helló tél! Tedd a dolgod, mivel a természet felruházott,

mutasd meg, hogy tudsz adni örömöt, boldogságot.

Repüljön a szán, csússzon a korcsolya, a sítalp friss havon,

Én így fogadlak el, így szeretlek nagyon.

.

2024. 12. 09.

Tiszakécske.