Bódultan, mámorosan
Írta: Királdi-Kovács
István
.
Gyorsvonatként
rója köreit a múló idő,
mindjárt
véget ér egy régi kör az ó esztendő.
Egy
röpke pillanatban zárul az egyik kör,
azzal
a lendülettel az új menet, ugyanott előre tör.
.
Le,
vagy átszállni nem kell, nem állunk meg sehol,
oly
vékony a határ, s az óra sokat nem sóderol,
csak
kattan egyet, indul az új kör, mire van jegyünk,
lesz
sok, amit itt hagyunk, mást tovább cipelünk.
.
Móka,
nóta, eszem, iszom, zene, tánc, önfeledt kacagás,
dugó
repül, palack pukkan, csengve koccan a pohár.
A
búcsú fájdalmát rejti az újtalálkozás öröme,
és
hullik egymásra búcsú és köszöntő csókok özöne.
.
Jönnek
a megszokott szövegek, mert a szókincs kevés,
új
jókívánságot mondani, őszinte szívvel igen nehéz.
Ám
az új idő új gondolatokra, új tervekre késztet,
ha
bódultan, mámorosan is, köszöntsük együtt az újévet.
.
Találkozásunk
örömére köszöntelek újesztendő,
azt
kérem, ki, mit kíván, abból legyen neki elegendő.
Kívánok
még mindenkinek erőt adó igaz hitet,
gyertyalángnyi
fényt, hogy lássa, hol van békesziget.
.
Az
élete súlya ne legyen nagyobb, mint amit elbír a válla,
hogy
mindig béke, szeretet, meleg legyen az otthonába.
Mind
vigyázzon magára, családjára, mert az élet olyan kincs,
amely
ha ízlett is, hiába kér még, ebből repeta nincs.
.
2024.
12. 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése