Fogjuk meg a napot

 

Fogjuk meg a napot

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ki napot akar fogni, kakasszóra ébred,

szeme távolba, hol reped az éj, oda téved,

Éppen a szemhéjját nyitotta a Nap,

.

Vöröslő pilláiból küldött némi aranyló sugarat,

nagyokat pislantva lassan kúszott az égre,

látni akarja, hogy lesz lelkierővé a fénye.

.

Mennyi minden más, mégis ugyan az,

talán kicsit bodorabb, csipkésebb a felhő,

másként trilláz a madár, más irányból fúj a szellő.

.

Néha úgy tűnik minden ugyanolyan,

mintha nem változna semmi,

mégis jobban kapaszkodnak a gyökerek.

.

Élni akarunk, hinni, bízni, szeretni, kötődni valamihez,

emberhez, családhoz, földhöz, vízhez, állathoz,

s ha zokszó hagyná el ajkunk, találunk hozzá címzettet.

.

Hiszünk a szépben, a küzdelem erejében,

nem látjuk, de érezzük, van értelme mindennek,

a nap végén fohászkodunk és hálát adunk Istennek.

.

Csendes reggeli pillanatban föl kell nézni az égre,

figyelni, tudni, lélegzetünk is a reggeli zajok része,

Fogjuk meg a napot, hogy jó legyen, tegyünk érte.

.

2026. 06. 02.

Tiszakécske.