Taníts
meg szeretni
Írta: Királdi-Kovács István
.
Irány
nélkül szédelgek, valamit keresek,
mindenütt
ürességre lelek.
Mellkasom
fáj, üresen döng a szívem,
Távolban
hegedű sír, bele kapaszkodom.
.
Gyűlnek
a hibák, sokasodnak a sebek,
hol
nyugodna meg a szív, hová legyek.
Szemem
tele porral, homályba vész minden,
tisztán
látásom régóta nincsen.
.
Bűneimmel
ide jövök, előtted állni,
tudom
nem vagyok méltó hozzád.
Már
nem bírom, Nélküled,
felemészt
a tűz mi bennem ég.
.
Könnyeidért
megbocsátást kérek.
A
gyermeki viselkedést, gyengeséget,
ne
büntesd, haraggal, gyűlölettel,
messzire
mentem, félek elveszítettelek.
.
Most
keresem az utat, visszatérnék,
sok
a világ, tévelygek, mutass irányt.
Haza
mennék, magamhoz, hozzád,
kopogok
nyiss ajtót, engedj be, kérlek.
.
Ne
hagyj egyedül, fogadj el újra,
melletted
maradnék, ne taszíts el,
ne
engedj eltévelyedni, tékozolni az életet.
Taníts
meg hinni, szeretni!
.
2026.
11. 01.
Tiszakécske.
