Együttérzés

 

Együttérzés

Írta: Királdi-Kovács István

 

Más a színem, de mint a tiéd úgy lüktet a szívem,

közel vagy hozzám, pedig nem keltünk át a vízen,

anyanyelvünk másként cseng, más ritmust zenél,

de nézd, az ereinkben egyformán piros a vér.

 

Agyunk mintha egyforma gondolatra járna,

olykor egymásnak vagyunk támasza, lelkitársa,

átérezzük a világ megannyi szegényének baját,

sokszor szélmalmokkal vívunk méltatlanul, ádáz csatát.

 

Toll a fegyverünk, versben kérjük az Ő kegyelmét,

magunkban érezzük a mindenható duzzadó erejét,

azt a képességet adta nekünk, hogy szószólói legyünk,

a békességért, a szeretetért mindent megtegyünk.

 

Ünnep közeleg, ilyenkor minden kicsit elcsendesül,

az együttérzés, a szeretet másként érvényesül,

fényt, a remény fényét lobbantja a szemekben,

mosolyt terít az arcokra, és pici boldogságot szívekbe.

 

Annyi van, mi összeköt, emeljük egymást magasra,

barátságunkat ne cseréljük apró pénzre, garasra,

úgy fogjuk erős barátsággal mindenki kezét,

hogy azt semmilyen vihar ne tépje szét.

 

2022. 12. 02.

Tiszakécske.