Társaim az éjben

 

Társaim az éjben

Írta: Királdi-Kovács István

 

Az asztalon toll és hófehér lap,

mind kettő csendes, hallgatag,

bár a toll, olykor serceg egy kicsit,

ha mélyen szánt a lap aprókat sikít,

 

Az éjszakában beszélgető társak,

vagy inkább kellékek, tárgyak?

Nem tudom.

De a toll leírja a gondolatom.

 

Finoman, lágyan siklik a fehéren,

felszántja a papírt a betűvetésem,

betű, betűt, szót, szó követ,

egy új szó egy mondathoz új löket.

 

Sosem hazudik, becsülete van,

azt írja le, ami a fejben megfogan,

És a lap? – a minden ható Isten,

nem pirul el, némán tűr, ráfér minden.

 

Társaim az álmatlan, sűrű éjben,

nézzük a csillagokat az égen,

s ha van, mi a csendnél értelmesebb,

elmesélem neki, s ő leírja neked.

 

2022. 12. 08.

Tiszakécske.