Ki
mondja meg
Írta: Királdi-Kovács István
.
Menjünk!
De ne az embert, az eszmét függesszük fel,
amely
a népet, az országot, a hazát árulja el.
Ne
öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe kardod,
Tanuld
meg vérontás nélkül megvívni a harcot.
.
Bár
azt mondják békének vér az igazi valutája.
De
mennyi rokkant, özvegy, árva marad utána?
Egyáltalán,
ki mondja, meg mikor és hol van a vég,
hogy
mennyi a vér, mennyi a könny, ami már elég?
.
Ki
mondja meg meddig, lehet egy húrt feszíteni,
hány
anyát, apát, fiat és lányt kell veszíteni?
Mennyi
lesz hontalanná idegenben, vagy hazája földjén,
mert
üldözi majd bosszú és gőgből fakadt törvény?
.
Milyen
ízű lesz a kenyér, hogy esik a bor neked s nekem,
ha
a búza és a szőlő véráztatta földben terem?
Kinek
a testét, vérét áldjuk, ha éhet, szomjat oltunk?
Vagy
fájdalommal telt üres tekintettel csak áment mondjunk?
.
A
törvénygyár nem nyugszik, pedig túlfeszült már a húr.
pattognak
az eresztékek, de még mindig türelem az úr.
A
hatalom nem alkuszik, nem enged, törvénye tilt, fenyeget,
Félre
a türelemmel, félelemmel, indulni kell emberek.
.
Menjünk!
De ne az embert, az eszmét függesszük fel,
amely
a népet, az országot, a hazát árulja el.
Ne
öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe a kardod,
Tanuld
meg vérontás nélkül megvívnia harcot.
.
A
bűnösnek jutalma egy szűk, magányos cella legyen,
Hogy
sírja zarándok helyé ne váljon, majd temessék el ismeretlen helyen.
Mert
az embereknek, béke kell, otthon és nyugalom,
Nem
a nyakán ülő önkényúri hatalom.
.
2025.
03. 18.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése