Alku

 

Alku

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fáradt agya, már pihenni vágy,

sarokba vágná a politikát.

Kicsit másfelé kéne néznie,

idegei táncát nem tetéznie.

.

De a jogot éppen lábbal tiporja,

az, kinek védelme lenne a dolga.

S ki alkotja, megszüli, beadja éjjel,

magyarázza mindenféle veszéllyel.

.

Azután ő az első, ki fütyül rája,

elsőként tapossa mélyen a sárba.

Így nem pihenhet, ki szólni merész,

őt így indították el, ez a küldetés.

.

Hiába repülnek felé szavakból bárdok,

nem fog rajta sértés, semmiféle átok.

Megy, megy és megy, mindig csak előre,

mintha az erő sosem fogyna ki belőle.

.

Nála az ember, a szabadság az érték,

az egyenes gerinc, az együttérzés a mérték.

Pihenésre nincs idő, a zsarnok sem aluszik,

így ő is önmagával, fáradtságával megalkuszik.

.

2025. 03. 21.

Tiszakécske.