Úton vagyok

 

Úton vagyok

Írta: Királdi-Kovács István

.

A legrövidebb nap, hosszú sötét éjszaka,

forduljunk a fényfelé ez az ég szava.

Elérkezett a reggel, az éj kiadta hosszú sóhaját,

mitől szeplőtelen fehérré változott a világ.

.

A föld hallgatott, a mai nap nem rohanásra való,

téli üzemmódban türelmesebbnek kell lenni.

Az új, hosszabb nap sápadt fénye pihen a házfalon,

felhúzom a redőnyt, a szobába lép az ablakon.

.

Csendesen kezdődött a reggel, mutatott némi karmokat,

kiléptem és hideg, fájó érintéssel simította végig arcomat.

Nehéz volt a levegő, szapora lélegzettel párát leheltem,

halkan roppanó hó, visszhangozta lassú léptemet.

.

Úton vagyok!

.

Ballagok, lelkemben a világról sok kétség kereng,

de hitem visz a fényfelé, a távolban világosság dereng.

Kinek kell sötét, ha ragyoghat fény, ezt kérdezem.

Úton vagyok, talán egyszer, valamikor megérkezem.

.

2025. 12. 23.

Tiszakécske.